Ecclesiastes 11

Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap mulva megtalálod azt.

mitte panem tuum super transeuntes aquas quia post multa tempora invenies illum

Adj részt hétnek vagy nyolcznak is; mert nem tudod, micsoda veszedelem következik a földre.

da partem septem necnon et octo quia ignoras quid futurum sit mali super terram

Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre; és ha leesik a fa délre vagy északra, a mely helyre leesik a fa, ott marad.

si repletae fuerint nubes imbrem super terram effundent si ceciderit lignum ad austrum aut ad aquilonem in quocumque loco ceciderit ibi erit

A ki a szelet nézi, nem vet az; és a ki sűrű fellegre néz, nem arat.

qui observat ventum non seminat et qui considerat nubes numquam metet

Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik.

quomodo ignoras quae sit via spiritus et qua ratione conpingantur ossa in ventre praegnatis sic nescis opera Dei qui fabricator est omnium

Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind.

mane semina sementem tuam et vespere ne cesset manus tua quia nescis quid magis oriatur hoc an illud et si utrumque simul melius erit

Valóban, édes a világosság és jó a mi szemeinkkel néznünk a napot.

dulce lumen et delectabile est oculis videre solem

Mert ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a setétségnek napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendő, mind hiábavalóság.

si annis multis vixerit homo et in omnibus his laetatus fuerit meminisse debet tenebrosi temporis et dierum multorum qui cum venerint vanitatis arguentur praeterita

laetare ergo iuvenis in adulescentia tua et in bono sit cor tuum in diebus iuventutis tuae et ambula in viis cordis tui et in intuitu oculorum tuorum et scito quod pro omnibus his adducet te Deus in iudicium

aufer iram a corde tuo et amove malitiam a carne tua adulescentia enim et voluptas vana sunt