II Corinthians 2

Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.
statui autem hoc ipse apud me ne iterum in tristitia venirem ad vos
Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?
si enim ego contristo vos et quis est qui me laetificet nisi qui contristatur ex me
És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
et hoc ipsum scripsi ut non cum venero tristitiam super tristitiam habeam de quibus oportuerat me gaudere confidens in omnibus vobis quia meum gaudium omnium vestrum est
Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.
nam ex multa tribulatione et angustia cordis scripsi vobis per multas lacrimas non ut contristemini sed ut sciatis quam caritatem habeo abundantius in vobis
Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy *azt* ne terheljem, titeket mindnyájatokat.
si quis autem contristavit non me contristavit sed ex parte ut non onerem omnes vos
Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése:
sufficit illi qui eiusmodi est obiurgatio haec quae fit a pluribus
Annyira, hogy éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.
ita ut e contra magis donetis et consolemini ne forte abundantiori tristitia absorbeatur qui eiusmodi est
Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet.
propter quod obsecro vos ut confirmetis in illum caritatem
Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é?
ideo enim et scripsi ut cognoscam experimentum vestrum an in omnibus oboedientes sitis
A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek *cselekedtem* Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán:
cui autem aliquid donatis et ego nam et ego quod donavi si quid donavi propter vos in persona Christi
Mert jól ismerjük az ő szándékait.
ut non circumveniamur a Satana non enim ignoramus cogitationes eius
Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;
cum venissem autem Troadem propter evangelium Christi et ostium mihi apertum esset in Domino
Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.
non habui requiem spiritui meo eo quod non invenerim Titum fratrem meum sed valefaciens eis profectus sum in Macedoniam
Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.
Deo autem gratias qui semper triumphat nos in Christo Iesu et odorem notitiae suae manifestat per nos in omni loco
Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;
quia Christi bonus odor sumus Deo in his qui salvi fiunt et in his qui pereunt
Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?
aliis quidem odor mortis in mortem aliis autem odor vitae in vitam et ad haec quis tam idoneus
Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.
non enim sumus sicut plurimi adulterantes verbum Dei sed ex sinceritate sed sicut ex Deo coram Deo in Christo loquimur