Song of Solomon 1

Énekek éneke, mely Salamoné.
Соломонова Пісня над піснями.
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
Нехай він цілує мене поцілунками уст своїх, бо ліпші кохання твої від вина!
A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
На запах оливи твої запашні, твоє ймення неначе олива розлита, тому діви кохають тебе!
Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
Потягни ти мене за собою, біжім! Цар впровадив мене у палати свої, ми радіти та тішитись будемо тобою, згадаємо кохання твої, від вина приємніші, поправді кохають тебе!
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai *és* Salamon szőnyegei.
Дочки єрусалимські, я чорна та гарна, немов ті намети кедарські, мов занавіси Соломонові!
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem.
Не дивіться на те, що смуглявенька я, бож сонце мене опалило, сини неньки моєї на мене розгнівалися, настановили мене сторожити виноградники, та свого виноградника власного не встерегла я!...
Mondd meg nékem, *te,* a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
Скажи ж мені ти, кого покохала душа моя: Де ти пасеш? Де даєш ти спочити у спеку отарі? Пощо біля стад твоїх друзів я буду, немов та причинна?
Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
Якщо ти не знаєш цього, вродливіша посеред жінок, то вийди собі за слідами отари, і випасуй при шатрах пастуших козлятка свої.
A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
Я тебе прирівняв до лошиці в возах фараонових, о моя ти подруженько!
Szépek a te orczáid a *halántékra való* lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Гарні щічки твої поміж шнурами перел, а шийка твоя між разками намиста!
Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
Ланцюжки золоті ми поробимо тобі разом із срібними кульками!
Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
Доки цар при своєму столі, то мій нард видає свої пахощі.
*Olyan* az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
Мій коханий для мене мов китиця мирри: спочиває між персами в мене!
*Mint* az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, *olyan* nékem az én szerelmesem.
Мій коханий для мене мов кипрове гроно в ен-ґедських садах-виноградах!
Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid *olyanok, mint* a galambok.
Яка ти прекрасна, моя ти подруженько, яка ти хороша! Твої очі немов голубині!
Ímé, te *is* szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
Який ти прекрасний, о мій ти коханий, який ти приємний! а ложе нам зелень!
A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
Бруси наших домів то кедрини, стелі в нас кипариси!