Psalms 90

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
Молитва Мойсея, чоловіка Божого. Господи, пристановищем нашим Ти був з роду в рід!
Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
Перше ніж гори народжені, і поки Ти витворив землю та світ, то від віку й до віку Ти Бог!
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
Ти людину вертаєш до пороху, і кажеш: Вернітеся, людські сини!
Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
Бо в очах Твоїх тисяча літ, немов день той вчорашній, який проминув, й як сторожа нічна...
Elragadod őket; *olyanokká* lesznek, *mint az* álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
Пустив Ти на них течію, вони стали, як сон, вони, як трава, що минає:
Reggel virágzik és sarjad, *és* estvére elhervad és megszárad.
уранці вона розцвітає й росте, а на вечір зів'яне та сохне!
Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
Бо від гніву Твого ми гинемо, і пересердям Твоїм перестрашені,
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
Ти наші провини поклав перед Себе, гріхи ж нашої молодости на світло Свого лиця!
Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
Бо всі наші дні промайнули у гніві Твоїм, скінчили літа ми свої, як зідхання...
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
Дні літ наших у них сімдесят літ, а при силах вісімдесят літ, і гордощі їхні страждання й марнота, бо все швидко минає, і ми відлітаємо...
Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
Хто відає силу гніву Твого? А Твоє пересердя як страх перед Тобою!
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
Навчи нас лічити отак наші дні, щоб ми набули серце мудре!
Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
Привернися ж, о Господи, доки терпітимемо? і пожалій Своїх рабів!
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
Насити нас уранці Своїм милосердям, і ми будемо співати й радіти по всі наші дні!
Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
Порадуй же нас за ті дні, коли Ти впокоряв нас, за ті роки, що в них ми зазнали лихого!
Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
Нехай виявиться Твоє діло рабам Твоїм, а величність Твоя їхнім синам,
És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
і хай буде над нами благовоління Господа, Бога нашого, і діло рук наших утверди нам, і діло рук наших утверди його!