Psalms 78

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Пісня навчальна Асафова. Послухай, мій люду, науки моєї, нахиліть своє ухо до слів моїх уст,
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
нехай я відкрию уста свої приказкою, нехай стародавні прислів'я я висловлю!
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
Що ми чули й пізнали, і що розповідали батьки наші нам,
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
того не сховаємо від їхніх синів, будемо розповідати про славу Господню аж до покоління останнього, і про силу Його та про чуда Його, які Він учинив!
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Він поставив засвідчення в Якові, а Закона поклав ув ізраїлі, про які наказав був Він нашим батькам завідомити про них синів їхніх,
Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;
щоб знало про це покоління майбутнє, сини, що народжені будуть, устануть і будуть розповідати своїм дітям.
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
і положать на Бога надію свою, і не забудуть діл Божих, Його ж заповіді берегтимуть.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
і не стануть вони, немов їхні батьки, поколінням непокірливим та бунтівничим, поколінням, що серця свого не поставило міцно, і що дух його Богу невірний.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Сини Єфрема, озброєні лучники, повернулися взад у день бою:
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
вони не берегли заповіту Божого, а ходити в Законі Його відреклися,
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
і забули вони Його чини та чуда Його, які їм показав.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
Він чудо вчинив був для їхніх батьків ув єгипетськім краї, на полі Цоанськім:
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Він море розсік, і їх перепровадив, а воду поставив, як вал;
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
і провадив їх хмарою вдень, а сяйвом огню цілу ніч;
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
на пустині Він скелі розсік, і щедро усіх напоїв, як з безодні.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
Він витягнув із скелі потоки, і води текли, немов ріки.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Та грішили вони проти Нього ще далі, і в пустині гнівили Всевишнього,
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
і Бога вони випробовували в своїм серці, для душ своїх їжі бажаючи.
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
і вони говорили насупроти Бога й казали: Чи Бог зможе в пустині трапезу зготовити?
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Тож ударив у скелю і води линули, і полилися потоки! Чи Він зможе також дати хліба? Чи Він наготує м'ясива народові Своєму?
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Тому то почув це Господь та й розгнівався, і огонь запалав проти Якова, і проти ізраїля теж знявся гнів,
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
бо не вірували вони в Бога, і на спасіння Його не надіялись.
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
А Він хмарам згори наказав, і відчинив двері неба,
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
і спустив, немов дощ, на них манну для їжі, і збіжжя небесне їм дав:
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Хліб ангольський їла людина, Він послав їм поживи до ситости!
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
Крім цього, Він східнього вітра порушив на небі, і міццю Своєю привів полудневого вітра,
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
і дощем на них м'ясо пустив, немов порох, а птаство крилате, як морський пісок,
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
і спустив його серед табору його, коло наметів його.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
і їли вони та й наситились дуже, Він їм їхнє бажання приніс!
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
Та ще не вдовольнили жадання свого, ще їхня їжа була в їхніх устах,
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
а гнів Божий піднявся на них, та й побив їхніх ситих, і вибранців ізраїлевих повалив...
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
Проте ще й далі грішили вони та не вірили в чуда Його,
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
і Він докінчив у марноті їхні дні, а їхні літа у страху.
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Як Він їх побивав, то бажали Його, і верталися, й Бога шукали,
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
і пригадували, що Бог їхня скеля, і Бог Всевишній то їхній Викупитель.
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
і своїми устами влещували Його, а своїм язиком лжу сплітали Йому,
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
бо їхнє серце не міцно стояло при Нім, і не були вони вірні в Його заповіті...
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Та він, Милосердний, гріх прощав і їх не губив, і часто відвертав Свій гнів, і не будив усю Свою лютість,
Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
і Він пам'ятав, що вони тільки тіло, вітер, який переходить і не повертається!
Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!
Скільки вони прогнівляли Його на пустині, зневажали Його на степу!
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
і все знову та знов випробовували вони Бога, і зневажали Святого ізраїлевого,
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
вони не пам'ятали руки Його з дня, як Він вибавив їх із недолі,
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
як в Єгипті чинив Він знамена Свої, а на полі Цоанському чуда Свої,
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
і в кров обернув річки їхні та їхні потоки, щоб вони не пили...
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
Він послав був на них рої мух, і їх жерли вони, і жаб і вони їх губили.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
А врожай їхній віддав був Він гусені, а їхню працю сарані.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
Виноград їхній Він градом побив, а приморозком їхні шовковиці.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
і Він градові віддав їхній скот, а блискавкам череди їхні.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
Він послав був на них Свій гнів запальний, і лютість, й обурення, й утиск, наслання злих анголів.
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
Він дорогу зрівняв був для гніву Свого, їхні душі не стримав від смерти, життя ж їхнє віддав моровиці.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
і побив Він усіх перворідних в Єгипті, первістків сили в наметах Хамових.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
і повів Він, немов ту отару, народ Свій, і їх попровадив, як стадо, в пустині.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
і провадив безпечно Він їх, і вони не боялись, а море накрило було ворогів їхніх.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
і Він їх привів до границі святині Своєї, до тієї гори, що правиця Його набула.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
і народи Він повиганяв перед їхнім обличчям, і кинув для них жеребка про спадок, і в їхніх наметах племена ізраїлеві оселив.
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Та й далі вони випробовували та гнівили Всевишнього Бога, і Його постанов не додержували,
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
і відступали та зраджували, немов їхні батьки відвернулись, як обманливий лук.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
і жертівниками своїми гнівили Його, і дрочили Його своїми фіґурами.
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Бог почув усе це і розгнівався, і сильно обридивсь ізраїлем,
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
і покинув оселю в Шіло, скинію ту, що вмістив був посеред людей,
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
і віддав до неволі Він силу Свою, а величність Свою в руку ворога...
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
і віддав для меча Свій народ, і розгнівався був на спадщину Свою:
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
його юнаків огонь пожирав, а дівчатам його не співали весільних пісень,
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
його священики від меча полягли, і не плакали вдови його.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Та небавом збудився Господь, немов зо сну, як той велет, що ніби вином був підкошений,
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
і вдарив Своїх ворогів по озадку, вічну ганьбу їм дав!
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Та Він погордив намет Йосипів, і племена Єфремового не обрав,
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
а вибрав Собі плем'я Юдине, гору Сіон, що її полюбив!
És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
і святиню Свою збудував Він, як місце високе, як землю, що навіки її вґрунтував.
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
і вибрав Давида, Свого раба, і від кошар його взяв,
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
від кітних овечок його Він привів, щоб Якова пас він, народа Свого, та ізраїля, спадок Свій,
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
і він пас їх у щирості серця свого, і провадив їх мудрістю рук своїх!