Psalms 56

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.
Для дириґетна хору. На „Німа голубка в далечині". Золотий Давидів псалом, коли филистимляни захопили були його в Ґаті.
Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
Помилуй мене, Боже, бо топче мене чоловік, цілий день він воює та тисне мене!
Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos *Isten!*
Чатують мої вороги цілий день, бо багато таких, що воюють завзято на мене!
Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
Того дня, коли страх обгортає мене, я надію на Тебе кладу,
Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
я в Бозі хвалитиму слово Його, на Бога надію кладу, й не боюся, що тіло учинить мені?
Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
Цілий день біль приносять слова мої, усі їхні думки проти мене на зло:
Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
слідкують, ховаються, пильнують вони мої стопи... Як чатують на душу мою,
Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
так Ти через гріх віджени їх, пониж, Боже, людей в Своїм гніві!
Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
Полічив Ти тиняння моє, помісти ж мої сльози перед Собою, чи ж вони не записані в книзі Твоїй?
Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
Тоді то мої вороги повтікають назад, того дня, як я кликати буду. Те я знаю, що Бог при мені,
Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
і в Бозі я справу свою докінчу, докінчу я в Господі справу!
Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
На Бога надію кладу й не боюсь, що людина учинить мені?
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; * (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. *
На мені зостаються, о Боже, присяги Тобі, та для Тебе я виповню жертви хвали. Як Ти спас мою душу від смерти, то хіба ж не спасеш моїх ніг від падіння, щоб у світлі життя я ходив перед Богом?