Psalms 44

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
Для дириґетна хору. Синів Кореєвих. Псалом навчальний.
Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Боже, своїми ушима ми чули, наші батьки нам оповідали: велике Ти діло вчинив за їхніх днів, за днів стародавніх:
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Ти вигнав поганів Своєю рукою, а їх осадив, понищив народи, а їх Ти поширив!
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Не мечем бо своїм вони землю посіли, і їхнє рамено їм не помогло, а правиця Твоя та рамено Твоє, та Світло обличчя Твого, бо Ти їх уподобав!
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Ти Сам Цар мій, о Боже, звели ж про спасіння для Якова:
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Тобою поб'ємо своїх ворогів, ім'ям Твоїм будемо топтати повсталих на нас,
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
бо я буду надіятися не на лука свого, і мій меч не поможе мені,
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
але Ти нас спасеш від противників наших, і наших ненависників засоромиш!
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
Ми хвалимось Богом щодня, і повіки ім'я Твоє славимо, Села,
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
та однак Ти покинув і нас засоромив, і вже не виходиш із нашими військами:
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Ти вчинив, що від ворога ми обернулись назад, а наші ненависники грабували собі наш маєток...
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Ти віддав нас на поїд, немов тих овечок, і нас розпорошив посеред народів,
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Ти за безцін продав Свій народ, і ціни йому не побільшив!
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Ти нас нашим сусідам віддав на зневагу, на наругу та посміх для наших околиць,
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Ти нас учинив за прислів'я поганам, і головою хитають народи на нас...
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Передо мною щоденно безчестя моє, і сором вкриває обличчя моє,
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
через голос того, хто лає мене й проклинає, через ворога й месника...
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Прийшло було все це на нас, та ми не забули про Тебе, й заповіту Твого не порушили,
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
не вступилось назад наше серце, і не відхилився наш крок від Твоєї дороги!
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Хоч у місце шакалів Ти випхнув був нас, і прикрив був нас смертною тінню,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
чи й тоді ми забули ім'я Бога нашого, і руки свої простягнули до Бога чужого?
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Таж про те Бог довідається, бо Він знає таємності серця,
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
що нас побивають за Тебе щоденно, пораховано нас, як овечок жертовних...
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el *minket* örökké!
Прокинься ж, для чого Ти, Господи, спиш? Пробудися, не кидай назавжди!
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Для чого обличчя Своє Ти ховаєш, забуваєш про нашу недолю та нашу тісноту?
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. * (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! *
Бо душа наша знижилася аж до пороху, а живіт наш приліг до землі... Устань же, о Помоче наша, і викупи нас через милість Свою!