Psalms 104

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Благослови, душе моя, Господа! Господи, Боже мій, Ти вельми великий, зодягнувся Ти в велич та в славу!
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Зодягає Він світло, як шати, небеса простягає, немов би завісу.
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Він ставить на водах палати Свої, хмари кладе за Свої колесниці, ходить на крилах вітрових!
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Він чинить вітри за Своїх посланців, палючий огонь за Своїх слуг.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Землю Ти вґрунтував на основах її, щоб на вічні віки вона не захиталась,
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
безоднею вкрив Ти її, немов шатою. Стала вода над горами,
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
від погрози Твоєї вона втекла, від гуркоту грому Твого побігла вона,
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
виходить на гори та сходить в долини, на місце, що Ти встановив був для неї.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Ти границю поклав, щоб її вона не перейшла, щоб вона не вернулася землю покрити.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Він джерела пускає в потоки, що пливуть між горами,
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
напувають вони всю пільну звірину, ними дикі осли гасять спрагу свою.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Птаство небесне над ними живе, видає воно голос з-посеред галузок.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Він напоює гори з палаців Своїх, із плоду чинів Твоїх земля сититься.
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Траву для худоби вирощує, та зеленину для праці людині, щоб хліб добувати з землі,
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
і вино, що серце людині воно звеселяє, щоб більш від оливи блищало обличчя, і хліб, що серце людині зміцняє.
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Насичуються Господні дерева, ті кедри ливанські, що Ти насадив,
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
що там кубляться птахи, бузько, кипариси мешкання його.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Гори високі для диких козиць, скелі сховище скельним звіринам.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
і місяця Він учинив для означення часу, сонце знає свій захід.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Темноту Ти наводиш і ніч настає, в ній порушується вся звірина лісна,
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
ричать левчуки за здобичею та шукають від Бога своєї поживи.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Сонце ж засвітить вони повтікають, та й кладуться по норах своїх.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Людина виходить на працю свою, й на роботу свою аж до вечора.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Які то численні діла Твої, Господи, Ти мудро вчинив їх усіх, Твого творива повна земля!
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Ось море велике й розлогошироке, там повзюче, й числа їм немає, звірина мала та велика!
Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Ходять там кораблі, там той левіятан, якого створив Ти, щоб бавитися йому в морі.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Вони всі чекають Тебе, щоб Ти часу свого поживу їм дав.
Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Даєш їм збирають вони, руку Свою розкриваєш добром насичаються.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Ховаєш обличчя Своє то вони перелякані, забираєш їм духа вмирають вони, та й вертаються до свого пороху.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Посилаєш Ти духа Свого вони творяться, і Ти відновляєш обличчя землі.
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Нехай буде слава Господня навіки, хай ділами Своїми радіє Господь!
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Він погляне на землю й вона затремтить, доторкнеться до гір і димують вони!
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Я буду співати Господеві в своєму житті, буду грати для Бога мого, аж поки живу!
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Буде приємна Йому моя мова, я Господом буду радіти!
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Нехай згинуть грішні з землі, а безбожні немає вже їх! Благослови, душе моя, Господа! Алілуя!