Proverbs 5

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Мій сину, на мудрість мою уважай, нахили своє ухо до мого розуму,
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
щоб розважність ти міг стерегти, а пізнання хай уста твої стережуть!
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Бо крапають солодощ губи блудниці, а уста її від оливи масніші,
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
та гіркий їй кінець, мов полин, гострий, як меч обосічний,
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.
її ноги до смерти спускаються, шеолу тримаються кроки її!
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Вона путь життя не урівнює, її стежки непевні, і цього не знає вона.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Тож тепер, мої діти, мене ви послухайте, не відходьте від слів моїх уст:
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
віддали ти від неї дорогу свою, і не зближайсь до дверей її дому,
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
щоб слави своєї ти іншим не дав, а роки свої для жорстокого,
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne *jusson.*
щоб чужі не наситились сили твоєї й маєтку твого в чужім домі!...
Hogy nyögnöd kelljen *élet*ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
І будеш стогнати при своєму кінці, як знеможеться тіло твоє й твої сили,
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
і скажеш: Як ненавидів я те напучування, а картання те серце моє відкидало!
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
І не слухав я голосу своїх учителів, і уха свого не схиляв до наставників...
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Трохи не був я при кожному злому, в середині збору й громади!...
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Пий воду з криниці своєї, і текуче з свого колодязя:
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
чи ж мають на вулицю вилиті бути джерела твої, а на площі потоки твоєї води?
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Нехай вони будуть для тебе, для тебе самого, а не для чужих із тобою!
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Хай твоє джерело буде благословенне, і радій через жінку твоїх юних літ,
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
вона ланя любовна та серна прекрасна, її перса напоять тебе кожночасно, впивайся ж назавжди коханням її!
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
І нащо, мій сину, ти маєш впиватись блудницею, і нащо ти будеш пригортати груди чужинки?
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Бож перед очима Господніми всі дороги людини, і стежки її всі Він рівняє:
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
власні провини безбожного схоплять його, і повороззям свого гріха буде зв'язаний він,
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
помиратиме він без напучування, і буде блукати в великій глупоті своїй!...