Mark 8

Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik:
Тими днями, коли було знову багато народу, а їсти не мали чого, покликав Він учнів Своїх та й промовив до них:
Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;
Жаль мені тих людей, що вже три дні зо Мною знаходяться, та їсти не мають чого.
És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek.
А коли відпущу їх голодних до їхніх домівок, то ослабнуть у дорозі, бо деякі з них поприходили здалека.
Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?
І відказали Йому Його учні: Звідки зможе хто нагодувати їх хлібом отут у пустині?
És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.
А Він їх запитав: Скільки маєте хліба? Вони ж повідомили: Семеро.
Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.
Тоді Він народу звелів на землі посідати. І, взявши семеро хліба, віддавши подяку, Він поламав і дав учням Своїм, щоб роздати. А вони роздавали народові.
Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.
І мали вони трохи рибок; і Він їх поблагословив, і роздати звелів також їх.
Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.
І всі їли й наїлися, а з позосталих кусків сім кошів назбирали...
Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket.
А їдців було тисяч з чотири!
És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
І всів Він негайно до човна з Своїми учнями, та й прибув до землі Далманутської.
És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt.
І вийшли фарисеї, і почали сперечатися з Ним, і, Його випробовуючи, хотіли від Нього ознаки із неба.
Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.
А Він тяжко зідхнув у Своїм дусі й промовив: Якої ознаки цей рід вимагає? Поправді кажу вам, що родові цьому ознака не буде дана!
És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.
І покинув Він їх, усів знову до човна, і на той бік відбув.
De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.
І забули вони взяти хліба, і крім одного буханця, у човні не мали з собою нічого.
És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!
А Він їм наказував та говорив: Стережіться уважливо фарисейської розчини й розчини Іродової!
Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.
Вони ж міркували й казали один до одного, що хліба не мають вони.
Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?
А Ісус, знавши те, промовляє до них: Чого ви міркуєте, що хліба не маєте? Чи ви ще не знаєте й не розумієте? Чи ще маєте серце своє затверділим?
Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?
Мавши очі не бачите, і мавши вуха не чуєте? І не пам'ятаєте,
Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt.
коли п'ять хлібів Я ламав на п'ять тисяч, скільки повних кошів із кусків ви зібрали? Вони кажуть до Нього: Дванадцять.
Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.
А як сім на чотири тисячі, скільки кошиків повних з кусків ви зібрали? І відказують: Сім.
És monda nékik: Hogy nem értitek hát?
І сказав Він до них: Ви ще не розумієте?...
Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt.
І приходять вони в Віфсаїду. І приводять до Нього сліпого, і благають Його, щоб доторкнувся до нього.
Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit?
І взяв Він сліпого за руку, та й вивів його за село. І послинивши очі йому, поклав руки на нього, і питався його, чи що бачить.
Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.
І, зиркнувши, сказав той: Я бачу людей, які ходять, немов би дерева...
Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.
Потім знов Він поклав Свої руки на очі йому, і прозрів той, і одужав, і виразно став бачити все!
És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.
І послав Він додому його й наказав: До села й не заходь, і нікому в селі не розповідай!
És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?
Потому пішов Ісус й учні Його до сіл Кесарії Пилипової, а в дорозі питав Своїх учнів, говорячи їм: За кого Мене люди вважають?
Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.
Вони ж відповіли Йому, кажучи: За Івана Христителя, другі за Іллю, а інші за одного з пророків.
És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.
І Він запитав їх: А ви за кого Мене маєте? Петро Йому в відповідь каже: Ти Христос!
És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle.
І Він заборонив їм, щоб нікому про Нього вони не казали!
És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.
І почав їх навчати, що Синові Людському треба багато страждати, і Його відцураються старші, і первосвященики, і книжники, і Він буде вбитий, але третього дня Він воскресне.
És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni.
І те слово казав Він відкрито. А Петро узяв набік Його, і Йому став перечити.
És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
А Він обернувся й поглянув на учнів Своїх, та й Петру докорив і сказав: Відступись, сатано, від Мене, бо думаєш ти не про Боже, а про людське!
A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
І Він покликав народ із Своїми учнями, та й промовив до них: Коли хоче хто йти вслід за Мною, хай зречеться самого себе, і хай візьме свого хреста та й за Мною йде!
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.
Бо хто хоче душу свою зберегти, той погубить її, а хто згубить душу свою ради Мене та Євангелії, той її збереже.
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
Яка ж користь людині, що здобуде ввесь світ, але душу свою занапастить?
Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?
Або що назамін дасть людина за душу свою?
Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
Бо хто буде Мене та Моєї науки соромитися в роді цім перелюбнім та грішнім, того посоромиться також Син Людський, як прийде у славі Свого Отця з Анголами святими.