Luke 2

És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
І трапилося тими днями, вийшов наказ царя Августа переписати всю землю.
Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
Цей перепис перший відбувся тоді, коли владу над Сирією мав Квіріній.
Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
І всі йшли записатися, кожен у місто своє.
Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
Пішов теж і Йосип із Галілеї, із міста Назарету, до Юдеї, до міста Давидового, що зветься Віфлеєм, бо походив із дому та з роду Давидового,
Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
щоб йому записатись із Марією, із ним зарученою, що була вагітна.
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
І сталось, як були вони там, то настав їй день породити.
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
І породила вона свого Первенця Сина, і Його сповила, і до ясел поклала Його, бо в заїзді місця не стало для них...
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
А в тій стороні були пастухи, які пильнували на полі, і нічної пори вартували отару свою.
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
Аж ось Ангол Господній з'явивсь коло них, і слава Господня осяяла їх. І вони перестрашились страхом великим...
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
Та Ангол промовив до них: Не лякайтесь, бо я ось благовіщу вам радість велику, що станеться людям усім.
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Бо сьогодні в Давидовім місті народився для вас Спаситель, Який є Христос Господь.
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
А ось вам ознака: Дитину сповиту ви знайдете, що в яслах лежатиме.
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
І ось раптом з'явилася з Анголом сила велика небесного війська, що Бога хвалили й казали:
Dicsőség a magasságos *mennyek*ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
Слава Богу на висоті, і на землі мир, у людях добра воля!
És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
І сталось, коли Анголи відійшли від них в небо, пастухи зачали говорити один одному: Ходім до Віфлеєму й побачмо, що сталося там, про що сповістив нас Господь.
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
І прийшли, поспішаючи, і знайшли там Марію та Йосипа, та Дитинку, що в яслах лежала.
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
А побачивши, розповіли про все те, що про Цю Дитину було їм звіщено.
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
І всі, хто почув, дивувались тому, що їм пастухи говорили...
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
А Марія оці всі слова зберігала, розважаючи, у серці своїм.
A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
Пастухи ж повернулись, прославляючи й хвалячи Бога за все, що почули й побачили, так як їм було сказано.
És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
Коли ж виповнились вісім день, щоб обрізати Його, то Ісусом назвали Його, як був Ангол назвав, перше ніж Він в утробі зачався.
Mikor pedig betöltek *Mária* tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
А коли за Законом Мойсея минулися дні їхнього очищення, то до Єрусалиму принесли Його, щоб поставити Його перед Господом,
(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
як у Законі Господнім написано: Кожне дитя чоловічої статі, що розкриває утробу, має бути посвячене Господу,
És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
і щоб жертву скласти, як у Законі Господньому сказано, пару горличат або двоє голубенят.
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
І ото був в Єрусалимі один чоловік, йому ймення Семен, людина праведна та благочестива, що потіхи чекав для Ізраїля. І Святий Дух був на ньому.
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
І від Духа Святого йому було звіщено смерти не бачити, перше ніж побачить Христа Господнього.
És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
І Дух у храм припровадив його. І як внесли Дитину Ісуса батьки, щоб за Нього вчинити звичаєм законним,
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
тоді взяв він на руки Його, хвалу Богу віддав та й промовив:
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
Нині відпускаєш раба Свого, Владико, за словом Твоїм із миром,
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
бо побачили очі мої Спасіння Твоє,
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
яке Ти приготував перед всіма народами,
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
Світло на просвіту поганам і на славу народу Твого Ізраїля!
József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
І дивувалися батько Його й мати тим, що про Нього було розповіджене.
És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek *sokan* ellene mondanak;
А Семен їх поблагословив та й прорік до Марії, Його матері: Ось призначений Цей багатьом на падіння й уставання в Ізраїлі, і на знак сперечання,
Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
і меч душу прошиє самій же тобі, щоб відкрились думки сердець багатьох!
És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
Була й Анна пророчиця, дочка Фануїлова з племени Асирового, вона дожила до глибокої старости, живши з мужем сім років від свого дівування,
És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
удова років вісімдесяти й чотирьох, що не відлучалась від храму, служачи Богові вдень і вночі постами й молитвами.
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
І години тієї вона надійшла, Бога славила та говорила про Нього всім, хто визволення Єрусалиму чекав.
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
А як виконали за Законом Господнім усе, то вернулись вони в Галілею, до міста свого Назарету.
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
А Дитина росла та зміцнялася духом, набираючись мудрости. І благодать Божа на Ній пробувала.
Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
А батьки Його щорічно ходили до Єрусалиму на свято Пасхи.
És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
І коли мав Він дванадцять років, вони за звичаєм на свято пішли.
És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
Як дні ж свята скінчились були, і вертались вони, молодий Ісус в Єрусалимі лишився, а Йосип та мати Його не знали того.
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
Вони думали, що Він із подорожніми йде; пройшли день дороги, та й стали шукати Його поміж родичами та знайомими.
És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
Але, не знайшовши, вернулися в Єрусалим, та й шукали Його.
És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
І сталось, що третього дня відшукали у храмі Його, як сидів серед учителів, і вислухував їх, і запитував їх.
És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
Усі ж, хто слухав Його, дивувалися розумові та Його відповідям.
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
І як вони Його вгледіли, то здивувались, а мати сказала до Нього: Дитино, чому так Ти зробив нам? Ось Твій батько та я із журбою шукали Тебе...
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
А Він їм відказав: Чого ж ви шукали Мене? Хіба ви не знали, що повинно Мені бути в тому, що належить Моєму Отцеві?
De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
Та не зрозуміли вони того слова, що Він їм говорив.
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
І пішов Він із ними, і прибув у Назарет, і був їм слухняний. А мати Його зберігала оці всі слова в своїм серці.
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
А Ісус зростав мудрістю, і віком та благодаттю, у Бога й людей.