Luke 1

Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
Через те, що багато-хто брались складати оповість про справи, які стались між нами,
A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
як нам ті розповіли, хто спочатку були самовидцями й слугами Слова,
Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
тому й я, все від першої хвилі докладно розвідавши, забажав описати за порядком для тебе, високодостойний Теофіле,
Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
щоб пізнав ти істоту науки, якої навчився.
Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
За днів царя юдейського Ірода був один священик, на ім'я Захарій, з денної черги Авія, та дружина його із дочок Ааронових, а ім'я їй Єлисавета.
És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
І обоє вони були праведні перед Богом, бездоганно сповняючи заповіді й постанови Господні.
És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten *immár* idős emberek valának.
А дитини не мали вони, бо Єлисавета неплідна була, та й віку старого обоє були.
Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
І ось раз, як у порядку своєї черги він служив перед Богом,
A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
за звичаєм священства, жеребком йому випало до Господнього храму ввійти й покадити.
És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
Під час же кадіння вся безліч народу молилась знадвору.
Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
І з'явивсь йому Ангол Господній, ставши праворуч кадильного жертівника.
És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
І стривоживсь Захарій, побачивши, і острах на нього напав.
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
А Ангол до нього промовив: Не бійся, Захаріє, бо почута молитва твоя, і дружина твоя Єлисавета сина породить тобі, ти ж даси йому ймення Іван.
És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
І він буде на радість та втіху тобі, і з його народження багато-хто втішаться.
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
Бо він буде великий у Господа, ні вина, ні п'янкого напою не питиме, і наповниться Духом Святим ще з утроби своєї матері.
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
І багато синів із Ізраїля він наверне до їхнього Господа Бога.
És ez *Ő* előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
І він сам перед Ним буде йти в духу й силі Іллі, щоб серця батьків привернути до дітей, і неслухняних до мудрости праведних, щоб готових людей спорядити для Господа.
És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem *is* igen idős.
І промовив Захарій до Ангола: Із чого пізнаю я це? Я ж старий, та й дружина моя вже похилого віку...
És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
А Ангол прорік йому в відповідь: Я Гавриїл, що стою перед Богом; мене послано, щоб говорити з тобою, і звістити тобі про цю Добру Новину.
És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.
І замовкнеш ось ти, і говорити не зможеш аж до дня, коли станеться це, за те, що ти віри не йняв був словам моїм, які збудуться часу свого!
A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
А люди чекали Захарія, та й дивувались, чого забаривсь він у храмі.
És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő *csak* integetett nékik, és néma maradt.
Коли ж вийшов, не міг говорити до них, і вони зрозуміли, що видіння він бачив у храмі. А він тільки знаки їм давав, і залишився німий...
És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.
І як дні його служби скінчились, він вернувся до дому свого.
E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:
А після тих днів зачала його дружина Єлисавета, і таїлась п'ять місяців, кажучи:
Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben *reám* tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
Так для мене Господь учинив за тих днів, коли зглянувся Він, щоб зняти наругу мою між людьми!
A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
А шостого місяця від Бога був посланий Ангол Гавриїл у галілейське місто, що йому на ім'я Назарет,
Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
до діви, що заручена з мужем була, на ім'я йому Йосип, із дому Давидового, а ім'я діві Марія.
És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
І, ввійшовши до неї, промовив: Радій, благодатная, Господь із тобою! Ти благословенна між жонами!
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, *hogy* micsoda köszöntés ez?!
Вона ж затривожилась словом, та й стала роздумувати, що б то значило це привітання.
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
А Ангол промовив до неї: Не бійся, Маріє, бо в Бога благодать ти знайшла!
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
І ось ти в утробі зачнеш, і Сина породиш, і даси Йому ймення Ісус.
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
Він же буде Великий, і Сином Всевишнього званий, і Господь Бог дасть Йому престола Його батька Давида.
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
І повік царюватиме Він у домі Якова, і царюванню Його не буде кінця.
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
А Марія озвалась до Ангола: Як же станеться це, коли мужа не знаю?...
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
І Ангол промовив у відповідь їй: Дух Святий злине на тебе, і Всевишнього сила обгорне тебе, через те то й Святе, що народиться, буде Син Божий!
És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez *már* a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:
А ото твоя родичка Єлисавета і вона зачала в своїй старості сина, і оце шостий місяць для неї, яку звуть неплідною.
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
Бо для Бога нема неможливої жадної речі!
Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.
А Марія промовила: Я ж Господня раба: нехай буде мені згідно з словом твоїм! І відійшов Ангол від неї.
Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
Тими днями зібралась Марія й пішла, поспішаючи, у гірську околицю, у місто Юдине.
És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
І ввійшла вона в дім Захарія, та й поздоровила Єлисавету.
És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
Коли ж Єлисавета зачула Маріїн привіт, затріпотала дитина в утробі її. І Єлисавета наповнилась Духом Святим,
És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
і скрикнула голосом гучним, та й прорекла: Благословенна Ти між жонами, і благословенний Плід утроби твоєї!
És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
І звідкіля мені це, що до мене прийшла мати мого Господа?
Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
Бо як тільки в вухах моїх голос привіту твого забринів, від радощів затріпотала дитина в утробі моїй!
És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
Блаженна ж та, що повірила, бо сповниться проречене їй від Господа!
Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
А Марія промовила: Величає душа моя Господа,
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
і радіє мій дух у Бозі, Спасі моїм,
Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
що зглянувся Він на покору Своєї раби, бо ось від часу цього всі роди мене за блаженну вважатимуть,
Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!
бо велике вчинив мені Потужний! Його ж Імення святе,
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre *vagyon* azokon, a kik őt félik.
і милість Його з роду в рід на тих, хто боїться Його!
Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
Він показує міць Свого рамена, розпорошує тих, хто пишається думкою серця свого!
Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
Він могутніх скидає з престолів, підіймає покірливих,
Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
удовольняє голодних добром, а багатих пускає ні з чим!
Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
Пригорнув Він Ізраїля, Свого слугу, щоб милість згадати,
(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!
як прорік був Він нашим отцям, Аврааму й насінню його аж повіки!
Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
І залишалась у неї Марія щось місяців зо три, та й вернулась до дому свого.
Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.
А Єлисаветі настав час родити, і сина вона породила.
És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.
І почули сусіди й родина її, що Господь Свою милість велику на неї послав, та й утішалися разом із нею.
És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.
І сталося восьмого дня, прийшли, щоб обрізати дитя, і хотіли назвати його йменням батька його Захарій.
És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
І озвалася мати його та й сказала: Ні, нехай названий буде Іван!
És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
А до неї сказали: Таж у родині твоїй нема жадного, який названий був тим ім'ям!
És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
І кивали до батька його, як хотів би назвати його?
Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
Попросивши ж табличку, написав він слова: Іван імення йому. І всі дивувались.
És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
І в тій хвилі уста та язик розв'язались йому, і він став говорити, благословляючи Бога!
És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
І страх обгорнув усіх їхніх сусідів, і по всіх верховинах юдейських пронеслася чутка про це все...
És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.
А всі, що почули, розважали у серці своїм та казали: Чим то буде дитина оця?... І Господня рука була з нею.
És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
Його ж батько Захарій наповнився Духом Святим, та й став пророкувати й казати:
Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,
Благословенний Господь, Бог Ізраїлів, що зглянувся й визволив люд Свій!
És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,
Він ріг спасіння підніс нам у домі Давида, Свого слуги,
A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,
як був заповів відвіку устами святих пророків Своїх,
Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;
що від ворогів наших визволить нас, та з руки всіх наших ненависників,
Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
що вчинить Він милість нашим отцям, і буде пригадувати Свій святий заповіт,
Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,
що дотримає й нам ту присягу, якою Він присягавсь Авраамові, отцю нашому,
Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.
щоб ми, визволившись із руки ворогів, служили безстрашно Йому
Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.
у святості й праведності перед Ним по всі дні життя нашого.
Te pedig kis gyermek, a magasságos *Isten* prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;
Ти ж, дитино, станеш пророком Всевишнього, бо будеш ходити перед Господом, щоб дорогу Йому приготувати,
És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.
щоб народу Його дати пізнати спасіння у відпущенні їхніх гріхів,
A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
через велике милосердя нашого Бога, що ним Схід із висоти нас відвідав,
Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
щоб світити всім тим, хто перебуває в темряві й тіні смертельній, щоб спрямувати наші ноги на дорогу миру!
A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.
А дитина росла, і скріплялась на дусі, і перебувала в пустинях до дня свого з'явлення перед Ізраїлем.