Job 5

Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
Ану клич, чи є хто, щоб тобі відповів? І до кого з святих ти вдасися?
Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
Бо гнів побиває безглуздого, а заздрощі смерть завдають нерозумному!
Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
Я бачив безумного, як він розсівся, та зараз оселя його спорохнявіла...
Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
Від спасіння далекі сини його, вони без рятунку почавлені будуть у брамі!
A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
Його жниво голодний поїсть, і з-між терну його забере, і спрагнені ось поковтають маєток його!
Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
Бо нещастя виходить не з пороху, а горе росте не з землі,
Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
бо людина народжується на страждання, як іскри, щоб угору летіти...
Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
А я б удавався до Бога, і на Бога б поклав свою справу,
A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
Він чинить велике та недослідиме, предивне, якому немає числа,
A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
бо Він дає дощ на поверхню землі, і на поля посилає Він воду,
Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
щоб поставить низьких на високе, і зміцнити спасіння засмучених.
A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
Він розвіює задуми хитрих, і не виконують плану їх руки,
A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
Він мудрих лукавством їх ловить, і рада крутійська марною стає,
Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
вдень знаходять вони темноту, а в полудень мацають, мов уночі!...
A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
І Він від меча урятовує бідного, а з міцної руки бідаря,
Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
і стається надія нужденному, і замкнула уста свої кривда!
Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
Тож блаженна людина, яку Бог картає, і ти не цурайсь Всемогутнього кари:
Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
Бо Він рану завдасть і перев'яже, Він ламає й вигоюють руки Його!
Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
В шістьох лихах спасає тебе, а в сімох не діткне тебе зло:
Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
Викупляє тебе Він від смерти за голоду, а в бою з рук меча.
A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
Як бич язика запанує, сховаєшся ти, і не будеш боятись руїни, як прийде вона.
A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
З насилля та з голоду будеш сміятись, а земної звірини не бійся.
Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
Бо з камінням на полі є в тебе умова, і звір польовий примирився з тобою.
Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
І довідаєшся, що намет твій спокійний, і переглянеш домівку свою, і не знайдеш у ній недостатку.
Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
І довідаєшся, що численне насіння твоє, а нащадки твої як трава на землі!
Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
І в дозрілому віці до гробу ти зійдеш, як збіжжя доспіле ввіходить до клуні за часу свого!
Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
Отож, дослідили ми це й воно так, послухай цього, й зрозумій собі все!