Job 39

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Хіба ти пізнав час народження скельних козиць? Хіба ти пильнував час мук породу лані?
Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?
Чи на місяці лічиш, що сповнитись мусять, і відаєш час їх народження,
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
коли приклякають вони, випускають дітей своїх, і звільняються від болів породу?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Набираються сил їхні діти, на полі зростають, відходять і більше до них не вертаються.
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Хто пустив осла дикого вільним, і хто розв'язав ослу дикому пута,
*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
якому призначив Я степ його домом, а місцем його пробування солону пустиню?
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Він сміється із галасу міста, не чує він крику погонича.
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Що знаходить по горах, то паша його, і шукає він усього зеленого.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Чи захоче служити тобі одноріг? Чи при яслах твоїх ночуватиме він?
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
Чи ти однорога прив'яжеш до його борозни повороззям? Чи буде він боронувати за тобою долини?
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.
Чи повіриш йому через те, що має він силу велику, і свою працю на нього попустиш?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Чи повіриш йому, що він верне насіння твоє, і збере тобі тік?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Крило струсеве радісно б'ється, чи ж крило це й пір'їна лелеки?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Бо яйця свої він на землю кладе та в поросі їх вигріває,
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
і забува, що нога може їх розчавити, а звір польовий може їх розтоптати.
Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
Він жорстокий відносно дітей своїх, ніби вони не його, а що праця його може бути надаремна, того не боїться,
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
бо Бог учинив, щоб забув він про мудрість, і не наділив його розумом.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
А за часу надходу стрільців ударяє він крильми повітря, і сміється з коня та з його верхівця!
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Чи ти силу коневі даси, чи шию його ти зодягнеш у гриву?
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Чи ти зробиш, що буде скакати він, мов сарана? Величне іржання його страшелезне!
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Б'є ногою в долині та тішиться силою, іде він насупроти зброї,
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
сміється з страху й не жахається, і не вертається з-перед меча,
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
хоч дзвонить над ним сагайдак, вістря списове та ратище!
*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Він із шаленістю та лютістю землю ковтає, і не вірить, що чути гук рогу.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
При кожному розі кричить він: І-га! і винюхує здалека бій, грім гетьманів та крик.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Чи яструб літає твоєю премудрістю, на південь простягує крила свої?
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
Чи з твойого наказу орел підіймається, і мостить кубло своє на висоті?
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
На скелі замешкує він та ночує, на скельнім вершку та твердині,
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?
ізвідти визорює їжу, далеко вдивляються очі його,
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *
а його пташенята п'ють кров. Де ж забиті, там він.