Job 24

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő *büntetésének* idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő *ítéletének* napjait?!
Для чого часи не заховані від Всемогутнього? Ті ж, що знають Його, Його днів не побачать!
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Пересовують межі безбожні, стадо грабують вони та пасуть,
Az árvák szamarát elhajtják, *és* az özvegynek ökrét zálogba viszik.
займають осла в сиротини, беруть у заставу вола від удовиць,
Lelökik az útról a szegényeket, *és* a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
вони бідних з дороги спихають, разом мусять ховатися збіджені краю...
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Тож вони, бідарі, немов дикі осли на пустині, виходять на працю свою, здобичі шукаючи, степ йому хліба дає для дітей...
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
На полі вночі вони жнуть, і збирають собі виноград у безбожного,
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
наго ночують вони, без одежі, і не мають вкриття собі в холоді,
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
мокнуть від зливи гірської, а заслони не маючи, скелю вони обіймають...
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
Сироту відривають від перс, і в заставу беруть від убогого...
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
Ходять наго вони, без вбрання, і голодними носять снопи.
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
Хоч між мурами їхніми роблять оливу, топчуть чавила, та прагнуть вони!
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Стогнуть люди із міста, і кричить душа вбиваних, а Бог на це зло не звертає уваги...
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Вони проти світла бунтують, не знають доріг Його, і на стежках Його не сидять.
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
На світанку встає душогуб, замордовує бідного та злидаря, а ніч він проводить, як злодій...
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
А перелюбника око чекає смеркання, говорячи: Не побачить мене жодне око! і заслону кладе на обличчя...
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
Підкопуються під доми в темноті, замикаються вдень, світла не знають вони,
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
бо ранок для них усіх разом то темрява, і знають вони жахи темряви...
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Такий легкий він на поверхні води, на землі їхня частка проклята, не вернеться він на дорогу садів-виноградів...
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.
Як посуха та спека їдять сніжну воду, так шеол поїсть грішників!
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
Забуде його лоно матері, буде жерти черва його, мов солодощі, більше не буде він згадуваний, і безбожник поламаний буде, мов дерево!...
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
Чинить зло для бездітної він, щоб вона не родила, і вдовиці не зробить добра.
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
А міццю своєю він тягне могутніх, коли він встає, то ніхто вже не певний свойого життя!
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
Бог дає йому все на безпеку, і на те він спирається, та очі Його бачать їхні дороги:
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
підіймуться трохи й немає вже їх, бо понижені... Як усе, вони гинуть, і зрізуються, немов та колоскова головка...
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
Якщо ж ні, то хто зробить мене неправдомовцем, а слово моє на марноту оберне?