Job 15

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
І відповів теманянин Еліфаз та й сказав:
Vajjon a bölcs felelhet-é *ilyen* szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Чи відповідатиме мудра людина знанням вітряним, і східнім вітром наповнить утробу свою?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Буде виправдуватися тим словом, що не надається, чи тими речами, що пожитку немає від них?
Te már semmivé akarod tenni az *Isten* félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Ти страх Божий руйнуєш також, і пустошиш молитву до Бога,
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
бо навчає провина твоя твої уста, і ти вибираєш собі язика хитрунів.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Оскаржають тебе твої уста, не я, й твої губи свідкують на тебе:
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Чи ти народився людиною першою, чи раніше, ніж згір'я, ти створений?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Чи ти слухав у Божій таємній нараді, та мудрість для себе забрав?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Що ти знаєш, чого б ми не знали? Що ти зрозумів, і не з нами воно?
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Поміж нами і сивий, отой і старий, старший днями від батька твого.
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Чи мало для тебе потішення Божі та слово, яке Він сховав у тобі?
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Чого то підносить тебе твоє серце, й які то знаки твої очі дають,
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
що на Бога звертаєш ти духа свого, і з своїх уст випускаєш подібні слова?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
Що таке чоловік, щоб оправданим бути, і щоб був справедливим від жінки народжений?
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Таж Він навіть святим Своїм не довіряє, і не оправдані в очах Його небеса,
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
що ж тоді чоловік той бридкий та зіпсутий, що п'є кривду, як воду?
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
Я тобі розповім, ти послухай мене, а що бачив, то те розкажу,
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
про що мудрі донесли та від батьків своїх не затаїли того,
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
їм самим була дана земля, і не приходив чужий поміж них.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
Безбожний тремтить по всі дні, а насильникові мало років заховано.
A félelem hangja *cseng* az ő füleiben; a békesség *ide*jén tör rá a pusztító!
Вереск жахів у нього в ушах, серед миру приходить на нього грабіжник.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Він не вірить, що вернеться від темноти, й він вичікується для меча.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Він мандрує за хлібом, та де він? Знає він, що для нього встановлений день темноти...
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Страшать його утиск та гноблення, хапають його, немов цар, що готовий до бою,
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
бо руку свою простягав він на Бога, і повставав на Всемогутнього,
*Kinyujtott* nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
проти Нього твердою він шиєю бігав, товстими хребтами щитів своїх.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
Бо закрив він обличчя своє своїм салом, і боки обклав своїм жиром,
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
і сидів у містах поруйнованих, у домах тих, що в них не сидять, що на купи каміння призначені.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Він не буде багатий, і не встоїться сила його, і по землі не поширяться їхні маєтки.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Не вступиться з темности він, полум'я висушить парост його, й духом уст Його буде він схоплений.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Хай не вірить в марноту заблуканий, бо марнотою буде заплата йому,
Nem idejében telik el *élete,* és az ága ki nem virágzik.
вона виповниться не за днів його, а його верховіття не буде зелене!
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
Поскидає насиллям, немов виноград, недозрілість свою, поронить він квіття своє, як оливка,
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
бо збори безбожних спустошені будуть, а огонь пожере дім хабарника:
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
він злом вагітніє, й породить марноту, й оману готує утроба його...