Isaiah 32

Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
Тож за праведністю царюватиме цар, а князі володітимуть за правосуддям.
Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
І станеться кожен, як захист від вітру, і немов та заслона від зливи, як потоки води на пустині, як тінь скелі тяжкої на спраглій землі...
És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
І не будуть заплющені очі видющих, і слухатимуть вуха тих, які слухають!
A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
І знання розумітиме серце нерозважних, а язик недорікуватих поспішить говорити виразно.
Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
Не будуть вже кликати достойним глупця, а на обманця не скажуть шляхетний,
Mert a bolond *csak* bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
бо глупоту говорить безумний, а серце його беззаконня вчиняє, щоб робити лукавство, та щоб говорити до Господа слово облудне, щоб душу голодного випорожнити й напою позбавити спраглого!
A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
А лукавий лихі його чини: він лихе замишляє, щоб нищити скромних словами брехливими, як убогий говорить про право,
De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
а шляхетний міркує шляхетне, і стоїть при шляхетному.
Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!
Устаньте, безжурні жінки, почуйте мій голос, дочки безтурботні, послухайте слова мого!
Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
Днів багато на рік ви, безтурботні, тремтітимете, бо збір винограду скінчився, а згромадження плоду не прийде!
Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
Тремтіть, ви безжурні, дрижіть, безтурботні, роздягніться, себе обнажіть, опережіться по стегнах!
Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
За принадні поля будуть битися в груди, за виноградник урожайний...
Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
На землі цій народу мого зійде терен й будяччя, по всіх домах радости спаленина, на місті веселому...
A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
Бо палац опущений буде, міський гомін замовкне, Офел та башта навік стануть ямами, радістю диких ослів, пасовиськом черід,
Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
аж Дух з височини проллється на нас, а пустиня в садок обернеться, а садок порахований буде за ліс!
És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
Тоді пробуватиме право в пустині, на ниві ж родючій сидітиме правда.
És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
І буде роботою істини мир, а працею правди спокійність й безпека навіки.
Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
І осяде народ мій у мешканні спокійнім, і в безпечних місцях, і в спокійних місцях відпочинку.
De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!
І буде падати град на повалений ліс, і знизиться місто в долину...
Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!
Блаженні ви, сівачі понад всякими водами, що відпускаєте ногу волові й ослові на волю!