Psalms 104

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

Ευλογει, η ψυχη μου, τον Κυριον. Κυριε Θεε μου, εμεγαλυνθης σφοδρα τιμην και μεγαλοπρεπειαν εισαι ενδεδυμενος

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

ο περιτυλιττομενος το φως ως ιματιον, ο εκτεινων τον ουρανον ως καταπετασμα

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

ο στεγαζων με υδατα τα υπερωα αυτου ο ποιων τα νεφη αμαξαν αυτου ο περιπατων επι πτερυγων ανεμων

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

ο ποιων τους αγγελους αυτου πνευματα, τους λειτουργους αυτου πυρος φλογα

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

ο θεμελιων την γην επι την βασιν αυτης, δια να μη σαλευθη εις τον αιωνα του αιωνος.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

Με την αβυσσον, ως με ιματιον, εκαλυψας αυτην τα υδατα εσταθησαν επι των ορεων

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

απο επιτιμησεως σου εφυγον απο της φωνης της βροντης σου εσυρθησαν εν βια

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

ανεβησαν εις τα ορη, κατεβησαν εις τας κοιλαδας, εις τοπον, τον οποιον διωρισας δι αυτα

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

εθεσας οριον, το οποιον δεν θελουσιν υπερβη ουδε θελουσιν επιστρεψει δια να σκεπασωσι την γην.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

Ο εξαποστελλων πηγας εις τας φαραγγας, δια να ρεωσιν αναμεσον των ορεων

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

ποτιζουσι παντα τα θηρια του αγρου οι αγριοι ονοι σβυνουσι την διψαν αυτων

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

πλησιον αυτων τα πετεινα του ουρανου κατασκηνουσι, και αναμεσον των κλαδων κελαδουσιν.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Ο ποτιζων τα ορη εκ των υπερωων αυτου απο του καρπου των εργων σου χορταινει η γη.

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

Ο αναδιδων χορτον δια τα κτηνη και βοτανην προς χρησιν του ανθρωπου, δια να εξαγη τροφην εκ της γης,

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

και οινον ευφραινοντα την καρδιαν του ανθρωπου, ελαιον δια να λαμπρυνη το προσωπον αυτου, και αρτον στηριζοντα την καρδιαν του ανθρωπου.

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

Εχορτασθησαν τα δενδρα του Κυριου αι κεδροι του Λιβανου, τας οποιας εφυτευσεν

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

Οπου τα πετεινα καμνουσι φωλεας αι πευκαι ειναι η κατοικια του πελαργου.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

Τα ορη τα υψηλα ειναι δια τας δορκαδας αι πετραι καταφυγη εις τους δασυποδας.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Εκαμε την σεληνην δια τους καιρους ο ηλιος γνωριζει την δυσιν αυτου.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

Φερεις σκοτος, και γινεται νυξ εν αυτη περιφερονται παντα τα θηρια του δασους

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

οι σκυμνοι βρυχωνται δια να αρπασωσι, και να ζητησωσι παρα του Θεου την τροφην αυτων.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

Ο ηλιος ανατελλει συναγονται και πλαγιαζουσιν εν τοις σπηλαιοις αυτων

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

εξερχεται ο ανθρωπος εις το εργον αυτου και εις την εργασιαν αυτου εως εσπερας.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

Ποσον μεγαλα ειναι τα εργα σου, Κυριε τα παντα εν σοφια εποιησας η γη ειναι πληρης των ποιηματων σου

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

αυτη η θαλασσα η μεγαλη και ευρυχωρος. Εκει ειναι ερπετα αναριθμητα, ζωα μικρα μετα μεγαλων

Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

εκει διατρεχουσι τα πλοια εκει ο Λευιαθαν ουτος, τον οποιον επλασας δια να παιζη εν αυτη.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

Παντα ταυτα επι σε ελπιζουσι, δια να δωσης εν καιρω την τροφην αυτων.

Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

Διδεις εις αυτα, συναγουσιν ανοιγεις την χειρα σου, χορταινουσιν αγαθα.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Αποστρεφεις το προσωπον σου, ταραττονται σηκονεις την πνοην αυτων, αποθνησκουσι και εις το χωμα αυτων επιστρεφουσιν

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

εξαποστελλεις το πνευμα σου, κτιζονται, και ανανεονεις το προσωπον της γης.

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

Η δοξα του Κυριου εστω εις τον αιωνα ας ευφραινεται ο Κυριος εις τα εργα αυτου

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

ο επιβλεπων επι την γην και καμνων αυτην να τρεμη εγγιζει τα ορη, και καπνιζουσι.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

Θελω ψαλλει εις τον Κυριον ενοσω ζω θελω ψαλμωδει εις τον Θεον μου ενοσω υπαρχω.

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

Η εις αυτον μελετη μου θελει εισθαι γλυκεια εγω θελω ευφραινεσθαι εις τον Κυριον.

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

Ας εκλειψωσιν οι αμαρτωλοι απο της γης και οι ασεβεις ας μη υπαρχωσι πλεον. Ευλογει, η ψυχη μου, τον Κυριον. Αλληλουια.