Proverbs 7

Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

Υιε μου, φυλαττε τους λογους μου και ταμιευσον τας εντολας μου παρα σεαυτω.

Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

Φυλαττε τας εντολας μου, και θελεις ζησει και τον νομον μου, ως την κορην των οφθαλμων σου.

Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

Δεσον αυτα επι τους δακτυλους σου, εγχαραξον αυτα επι την πλακα της καρδιας σου.

Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

Ειπε προς την σοφιαν; συ εισαι αδελφη μου και καλεσον την φρονησιν συγγενη σου

Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

δια να σε φυλαττωσιν απο ξενης γυναικος, απο αλλοτριας κολακευουσης δια των λογων αυτης.

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

Επειδη απο του παραθυρου της οικιας μου εκυψα δια του δικτυωτου μου

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

και ειδον μεταξυ των αφρονων, παρετηρησα μεταξυ των νεανισκων, νεον ενδεη φρενων

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,

οστις διεβαινε δια της πλατειας, πλησιον της γωνιας αυτης, και διηρχετο την οδον προς την οικιαν αυτης,

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

εν τω εσπερινω σκοτει της ημερας, εν τω σκοτασμω της νυκτος και τω γνοφω

És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

και ιδου, συναπαντα αυτον γυνη εχουσα σχημα πορνικον, και καρδιαν δολιοφρονα,

Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

φλυαρος και αναιδης οι ποδες αυτης δεν μενουσιν εν τω οικω αυτης

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

τωρα ειναι εξω, τωρα εν ταις πλατειαις, και ενεδρευει πλησιον πασης γωνιας.

És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

Και πιανει αυτον και φιλει αυτον και με αναιδες προσωπον λεγει προς αυτον,

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

Εχω θυσιας ειρηνικας σημερον απεδωκα τας ευχας μου

Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

δια τουτο εξηλθον εις απαντησιν σου, ποθουσα το προσωπον σου, και σε ευρηκα

Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.

εστρωσα την κλινην μου με πεπλους, με ταπητας πεποικιλμενους, με νηματα της Αιγυπτου

Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

εθυμιασα την κλινην μου με σμυρναν, αλοην και κιναμωμον

No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

ελθε, ας μεθυσθωμεν απο ερωτος μεχρι της αυγης ας εντρυφησωμεν εις ερωτας

Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

διοτι δεν ειναι ο ανηρ εν τη οικια αυτου, υπηγεν εις οδον μακραν

Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.

ελαβε βαλαντιον αργυριου εν τη χειρι αυτου εν ωρισμενω καιρω θελει επανελθει εις την οικιαν αυτου.

*És* elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.

Δια της πολλης αυτης τεχνης απεπλανησεν αυτον δια της κολακειας των χειλεων αυτης ειλκυσεν αυτον.

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

Ευθυς ακολουθει αυτην κατοπιν, καθως ο βους υπαγει εις την σφαγην, η καθως η ελαφος πηδα εις τον βροχον,

Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

εωσου βελος διαπεραση το ηπαρ αυτης καθως το πτηνον σπευδει εις την παγιδα και δεν εξευρει οτι ειναι εναντιον της ζωης αυτου.

Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

Τωρα λοιπον ακουσατε μου, τεκνα, και προσεχετε εις τους λογους του στοματος μου.

Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

Ας μη εκκλινη εις τας οδους αυτης η καρδια σου, μη παρεκτραπης εις τας τριβους αυτης.

Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

Διοτι πολλους εκαμε να πεσωσι πεπληγωμενοι, και δυνατοι ειναι οι φονευθεντες υπ αυτης.

Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

Οδοι αδου ειναι ο οικος αυτης, καταβαινουσαι εις τα ταμεια του θανατου.