Song of Solomon 7

Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípőd hajlásai *olyanok,* mint a kösöntyűk, mesteri kezeknek míve.
Ne güzel sandaletli ayakların, Ey soylu kız! Mücevher gibi yuvarlak kalçaların, Usta ellerin işi.
A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül; a te hasad *mint a* gabonaasztag, liliomokkal körül kerítve.
Karışık şarabın hiç eksilmediği Yuvarlak bir tas gibi göbeğin. Zambaklarla kuşanmış Buğday yığını gibi karnın.
A te két emlőd, *mint* két őzike, a vadkecskének kettős fiai.
Sanki bir çift geyik yavrusu memelerin, İkiz ceylan yavrusu.
A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; a te szemeid, *mint* *a* Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé.
Fildişi kule gibi boynun. Bat-Rabim Kapısı yanındaki Heşbon havuzları gibi gözlerin. Şam’a bakan Lübnan Kulesi gibi burnun.
A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, a király is megköttetnék fürteid által!
Karmel Dağı gibi duruyor başın, Pırıl pırıl mora çalar saçların. Kaküllerine tutsak oldu kral.
Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörűségek közt!
Ne güzel, ne çekicidir aşk! Zevkten zevke sürükler.
Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlőid a *szőlő*gerézdekhez.
Hurma ağacına benziyor boyun, Salkım salkım memelerin.
Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának.
“Çıkayım hurma ağacına” dedim, “Tutayım meyveli dallarını.” Üzüm salkımları gibi olsun memelerin, Elma gibi koksun soluğun,
És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait.
En iyi şarap gibi ağzın. Sevgilimin dudaklarına, dişlerine doğru kaysın.
Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván ő!
Ben sevgilime aitim, O da bana tutkun.
No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a falukban.
Gel, sevgilim, kıra çıkalım, Köylerde geceleyelim.
Felkelvén menjünk a szőlőkbe, lássuk meg, ha fakad-é a szőlő, ha kinyílott-é virágja, ha virágzanak-é a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled.
Bağlara gidelim sabah erkenden, Bakalım, asma tomurcuk verdi mi? Dalları yeşerdi mi, Narlar çiçek açtı mı, Orada sevişeceğim seninle.
A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, *melyeket oh* én szerelmesem, néked megtartottam!
Mis gibi koku saçıyor adamotları, Kapımızın yanıbaşında Taze, kuru, Her çeşit seçme meyve var. Senin için sakladım onları, sevgilim.