Psalms 95

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Gelin, RAB’be sevinçle haykıralım, Bizi kurtaran kayaya sevinç çığlıkları atalım,

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Şükranla huzuruna çıkalım, O’na sevinç ilahileri yükseltelim!

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Çünkü RAB ulu Tanrı’dır, Bütün ilahların üstünde ulu kraldır.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

Yerin derinlikleri O’nun elindedir, Dağların dorukları da O’nun.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Deniz O’nundur, çünkü O yarattı, Karaya da O’nun elleri biçim verdi.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Gelin, tapınalım, eğilelim, Bizi yaratan RAB’bin önünde diz çökelim.

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

[] Çünkü O Tanrımız’dır, Bizse O’nun otlağının halkı, Elinin altındaki koyunlarız. Bugün sesini duyarsanız,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

[] Meriva’da, o gün çölde, Massa’da olduğu gibi, Yüreklerinizi nasırlaştırmayın.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Yaptıklarımı görmelerine karşın, Atalarınız orada beni sınayıp denediler.

Negyven esztendeig bosszankodtam *e* nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Kırk yıl o kuşaktan hep iğrendim, “Yüreği kötü yola sapan bir halktır” dedim, “Yollarımı bilmiyorlar.”

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam *helyére.*

[] [] Bu yüzden öfkeyle ant içtim: “Huzur diyarıma asla girmeyecekler!”