Psalms 94

Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

Ya RAB, öç alıcı Tanrı, Saç ışığını, ey öç alıcı Tanrı!

Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

Kalk, ey yeryüzünün yargıcı, Küstahlara hak ettikleri cezayı ver!

A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

Kötüler ne zamana dek, ya RAB, Ne zamana dek sevinip coşacak?

Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.

Ağızlarından küstahlık dökülüyor, Suç işleyen herkes övünüyor.

A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

Halkını eziyorlar, ya RAB, Kendi halkına eziyet ediyorlar.

Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

Dulu, garibi boğazlıyor, Öksüzleri öldürüyorlar.

És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

“RAB görmez” diyorlar, “Yakup’un Tanrısı dikkat etmez.”

Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

Ey halkın içindeki budalalar, dikkat edin; Ey aptallar, ne zaman akıllanacaksınız?

A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

Kulağı yaratan işitmez mi? Göze biçim veren görmez mi?

A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:

Ulusları yola getiren yargılamaz mı? İnsanı eğiten bilmez mi?

Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

[] RAB insanın düşüncelerinin Boş olduğunu bilir.

Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

Ne mutlu, ya RAB, yola getirdiğin, Yasanı öğrettiğin insana!

Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

Kötüler için çukur kazılıncaya dek, Onu sıkıntılı günlerden kurtarıp rahatlatırsın.

Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!

Çünkü RAB halkını reddetmez, Kendi halkını terk etmez.

Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.

Adalet yine doğruluk üzerine kurulacak, Yüreği temiz olan herkes ona uyacak.

Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?

Kötülere karşı beni kim savunacak? Kim benim için suçlulara karşı duracak?

Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

RAB yardımcım olmasaydı, Şimdiye dek sessizlik diyarına göçmüştüm bile.

Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

“Ayağım kayıyor” dediğimde, Sevgin ayakta tutar beni, ya RAB.

Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

Kaygılar içimi sarınca, Senin avutmaların gönlümü sevindirir.

Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

Yasaya dayanarak haksızlık yapan koltuk sahibi Seninle bağdaşır mı?

Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

Onlar doğruya karşı birleşiyor, Suçsuzu ölüme mahkûm ediyorlar.

De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;

Ama RAB bana kale oldu, Tanrım sığındığım kaya oldu.

És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.

Tanrımız RAB yaptıkları kötülüğü Kendi başlarına getirecek, Kötülükleri yüzünden köklerini kurutacak, Evet, köklerini kurutacak.