Psalms 88

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

Ya RAB, beni kurtaran Tanrı, Gece gündüz sana yakarıyorum.

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

Duam sana erişsin, Kulak ver yakarışıma.

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

Çünkü sıkıntıya doydum, Canım ölüler diyarına yaklaştı.

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

Ölüm çukuruna inenler arasında sayılıyorum, Tükenmiş gibiyim;

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

Ölüler arasına atılmış, Artık anımsamadığın, İlginden yoksun, Mezarda yatan cesetler gibiyim.

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

Beni çukurun dibine, Karanlıklara, derinliklere attın.

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

Öfken üzerime çöktü, Dalga dalga kızgınlığınla beni ezdin. Sela

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

Yakınlarımı benden uzaklaştırdın, İğrenç kıldın beni gözlerinde. Kapalı kaldım, çıkamıyorum.

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

Üzüntüden gözlerimin feri sönüyor, Her gün sana yakarıyorum, ya RAB, Ellerimi sana açıyorum.

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

Harikalarını ölülere mi göstereceksin? Ölüler mi kalkıp seni övecek? Sela

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

Sevgin mezarda, Sadakatin yıkım diyarında duyurulur mu?

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

Karanlıklarda harikaların, Unutulmuşluk diyarında doğruluğun bilinir mi?

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

Ama ben, ya RAB, yardıma çağırıyorum seni, Sabah duam sana varıyor.

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

Niçin beni reddediyorsun, ya RAB, Neden yüzünü benden gizliyorsun?

Miért vetsz el hát Uram engem, *és* rejted el orczádat én tőlem?

Düşkünüm, gençliğimden beri ölümle burun burunayım, Dehşetlerinin altında tükendim.

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

Şiddetli gazabın üzerimden geçti, Saçtığın dehşet beni yedi bitirdi.

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

Bütün gün su gibi kuşattılar beni, Çevremi tümüyle sardılar.

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. * (Psalms 88:19) Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. *

Eşi dostu benden uzaklaştırdın, Tek dostum karanlık kaldı.