Psalms 78

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

Dinle, ey halkım, öğrettiklerimi, Kulak ver ağzımdan çıkan sözlere.

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

[] Özdeyişlerle söze başlayacağım, Eski sırları anlatacağım,

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

Duyduğumuzu, bildiğimizi, Atalarımızın bize anlattığını.

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

Torunlarından bunları gizlemeyeceğiz; RAB’bin övgüye değer işlerini, Gücünü, yaptığı harikaları Gelecek kuşağa duyuracağız.

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

RAB Yakup soyuna koşullar bildirdi, İsrail’e yasa koydu. Bunları çocuklarına öğretsinler diye Atalarımıza buyruk verdi.

Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;

Öyle ki, gelecek kuşak, yeni doğacak çocuklar bilsinler, Onlar da kendi çocuklarına anlatsınlar,

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

Tanrı’ya güven duysunlar, Tanrı’nın yaptıklarını unutmasınlar, O’nun buyruklarını yerine getirsinler;

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

Ataları gibi inatçı, başkaldırıcı, Yüreği kararsız, Tanrı’ya sadakatsiz bir kuşak olmasınlar.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

Oklarla, yaylarla kuşanmış Efrayimoğulları Savaş günü sırtlarını döndüler.

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

Tanrı’nın antlaşmasına uymadılar, O’nun yasasına göre yaşamayı reddettiler.

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

Unuttular O’nun işlerini, Kendilerine gösterdiği harikaları.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

[] Mısır’da, Soan bölgesinde Tanrı harikalar yapmıştı atalarının önünde.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

[] Denizi yarıp geçirmişti onları, Bir duvar gibi ayakta tutmuştu suları.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

[] Gündüz bulutla, Gece ateş ışığıyla onlara yol göstermişti.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

[] Çölde kayaları yarmış, Sanki dipsiz kaynaklardan Onlara kana kana su içirmişti.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Kayadan akarsular fışkırtmış, Suları ırmak gibi akıtmıştı.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

Ama onlar çölde Yüceler Yücesi’ne başkaldırarak Günah işlemeye devam ettiler.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

[] Canlarının çektiği yiyeceği isteyerek İçlerinde Tanrı’yı denediler.

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

“Tanrı çölde sofra kurabilir mi?” diyerek, Tanrı’ya karşı konuştular.

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

“Bak, kayaya vurunca sular fışkırdı, Dereler taştı. Peki, ekmek de verebilir mi, Et sağlayabilir mi halkına?”

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

RAB bunu duyunca çok öfkelendi, Yakup’a ateş püskürdü, Öfkesi tırmandı İsrail’e karşı;

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

Çünkü Tanrı’ya inanmıyorlardı, O’nun kurtarıcılığına güvenmiyorlardı.

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

Yine de RAB buyruk verdi bulutlara, Kapaklarını açtı göklerin;

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

[] Man yağdırdı onları beslemek için, Göksel tahıl verdi onlara.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Meleklerin ekmeğini yedi her biri, Doyasıya yiyecek gönderdi onlara.

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

Doğu rüzgarını estirdi göklerde, Gücüyle güney rüzgarına yol gösterdi.

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

Toz gibi et yağdırdı başlarına, Deniz kumu kadar kuş;

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

Ordugahlarının ortasına, Konakladıkları yerin çevresine düşürdü.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Yediler, tıka basa doydular, İsteklerini yerine getirdi Tanrı.

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

Ancak onlar isteklerine doymadan, Daha ağızları doluyken,

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Tanrı’nın öfkesi parladı üzerlerine. En güçlülerini öldürdü, Yere serdi İsrail yiğitlerini.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Yine de günah işlemeye devam ettiler, O’nun harikalarına inanmadılar.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Bu yüzden Tanrı onların günlerini boşluk, Yıllarını dehşet içinde bitirdi.

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

Tanrı onları öldürdükçe O’na yönelmeye, İstekle O’nu yeniden aramaya başlıyorlardı.

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

Tanrı’nın kayaları olduğunu, Yüce Tanrı’nın kurtarıcıları olduğunu anımsıyorlardı.

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

Oysa ağızlarıyla O’na yaltaklanıyor, Dilleriyle yalan söylüyorlardı.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

[] O’na yürekten bağlı değillerdi, Antlaşmasına sadık kalmadılar.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Yine de Tanrı sevecendi, Suçlarını bağışlıyor, onları yok etmiyordu; Çok kez öfkesini tuttu, Bütün gazabını göstermedi.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

Onların yalnızca insan olduğunu anımsadı, Geçip giden, dönmeyen bir rüzgar gibi.

Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!

Çölde kaç kez O’na başkaldırdılar, Issız yerlerde O’nu gücendirdiler!

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Defalarca denediler Tanrı’yı, İncittiler İsrail’in Kutsalı’nı.

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

Anımsamadılar O’nun güçlü elini, Kendilerini düşmandan kurtardığı günü,

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

Mısır’da gösterdiği belirtileri, Soan bölgesinde yaptığı şaşılası işleri.

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

[] Mısır’ın kanallarını kana çevirdi, Sularını içemediler.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

[] [] Gönderdiği at sinekleri yedi halkı, Gönderdiği kurbağalar yok etti ülkeyi.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

[] Ekinlerini tırtıllara, Emeklerinin ürününü çekirgelere verdi.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

[] Asmalarını doluyla, Yabanıl incir ağaçlarını iri dolu taneleriyle yok etti.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Büyükbaş hayvanlarını kırgına, Küçükbaş hayvanlarını yıldırıma teslim etti.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Üzerlerine kızgın öfkesini, Gazap, hışım, bela Ve bir alay kötülük meleği gönderdi.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

Yol verdi öfkesine, Canlarını ölümden esirgemedi, Onları salgın hastalığın pençesine düşürdü.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

[] Mısır’da bütün ilk doğanları, Ham’ın çadırlarında bütün ilk çocukları vurdu.

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

[] Kendi halkını davar gibi götürdü, Çölde onları bir sürü gibi güttü.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

[] Onlara güvenlik içinde yol gösterdi, korkmadılar; Düşmanlarınıysa deniz yuttu.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

[] Böylece onları kendi kutsal topraklarının sınırına, Sağ elinin kazandığı dağlık bölgeye getirdi.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

[] Önlerinden ulusları kovdu, Mülk olarak topraklarını İsrail oymakları arasında bölüştürdü. Halkını konutlarına yerleştirdi.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

[] Ama onlar yüce Tanrı’yı denediler, O’na başkaldırdılar, Koşullarına uymadılar.

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

Döneklik edip ataları gibi ihanet ettiler, Güvenilmez bir yay gibi bozuk çıktılar.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Puta taptıkları yerlerle O’nu kızdırdılar, Putlarıyla O’nu kıskandırdılar.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

Tanrı bunları duyunca çok öfkelendi, İsrail’i büsbütün reddetti.

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

[] İnsanlar arasında kurduğu çadırı, Şilo’daki konutunu terk etti.

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

[] Kudretini tutsaklığa, Görkemini düşman eline teslim etti.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

Halkını kılıç önüne sürdü, Öfkesini kendi halkından çıkardı.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Gençlerini ateş yuttu, Kızlarına düğün türküsü söylenmez oldu.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

Kâhinleri kılıç altında öldü, Dul kadınları ağlayamadı.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

O zaman Rab uykudan uyanır gibi, Şarabın rehavetinden ayılan bir yiğit gibi oldu.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Düşmanlarını püskürttü, Onları sonsuz utanca boğdu.

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

Tanrı Yusuf soyunu reddetti, Efrayim oymağını seçmedi;

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

Ancak Yahuda oymağını, Sevdiği Siyon Dağı’nı seçti.

És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

Tapınağını doruklar gibi, Sonsuzluk için kurduğu yeryüzü gibi yaptı.

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

[] Kulu Davut’u seçti, Onu koyun ağılından aldı.

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

Halkı Yakup’u, kendi halkı İsrail’i gütmek için, Onu yavru kuzuların ardından getirdi.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

Böylece Davut onlara dürüstçe çobanlık etti, Becerikli elleriyle onlara yol gösterdi.