Psalms 77

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

Yüksek sesle Tanrı’ya yakarıyorum, Haykırıyorum beni duysun diye.

Szavamat Istenhez *emelem* és kiáltok; szavamat Istenhez *emelem,* hogy figyelmezzen reám.

Sıkıntılı günümde Rab’be yönelir, Gece hiç durmadan ellerimi açarım, Gönlüm avunmaz bir türlü.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Tanrı’yı anımsayınca inlerim, Düşündükçe içim daralır. Sela

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

Açık tutuyorsun göz kapaklarımı, Sıkıntıdan konuşamıyorum.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Geçmiş günleri, Yıllar öncesini düşünüyorum.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

Gece ilahilerimi anacağım, Kendi kendimle konuşacağım, İnceden inceye soracağım:

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

“Rab sonsuza dek mi bizi reddedecek? Lütfunu bir daha göstermeyecek mi?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Sevgisi sonsuza dek mi yok oldu? Sözü geçerli değil mi artık?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

Tanrı unuttu mu acımayı? Sevecenliğinin yerini öfke mi aldı?” Sela

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

Sonra kendi kendime, “İşte benim derdim bu!” dedim, “Yüceler Yücesi gücünü göstermiyor artık.”

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

RAB’bin işlerini anacağım, Evet, geçmişteki harikalarını anacağım.

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

Yaptıkları üzerinde derin derin düşüneceğim, Bütün işlerinin üzerinde dikkatle duracağım.

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

Ey Tanrı, yolun kutsaldır! Hangi ilah Tanrı kadar uludur?

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Harikalar yaratan Tanrı sensin, Halklar arasında gücünü gösterdin.

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

Güçlü bileğinle kendi halkını, Yakup ve Yusuf oğullarını kurtardın. Sela

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

Sular seni görünce, ey Tanrı, Sular seni görünce çalkalandı, Enginler titredi.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

Bulutlar suyunu boşalttı, Gökler gürledi, Her yanda okların uçuştu.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

Kasırgada gürleyişin duyuldu, Şimşekler dünyayı aydınlattı, Yer titreyip sarsıldı.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Kendine denizde, Derin sularda yollar açtın, Ama ayak izlerin belli değildi.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. * (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. *

Musa ve Harun’un eliyle Halkını bir sürü gibi güttün.