Psalms 73

Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.

Tanrı gerçekten İsrail’e, Yüreği temiz olanlara karşı iyidir.

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

Ama benim ayaklarım neredeyse tökezlemiş, Adımlarım az kalsın kaymıştı.

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

Çünkü kötülerin gönencini gördükçe, Küstahları kıskanıyordum.

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

Onlar acı nedir bilmezler, Bedenleri sağlıklı ve semizdir.

A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

Başkalarının derdini bilmez, Onlar gibi çile çekmezler.

Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

Bu yüzden gurur onların gerdanlığı, Zorbalık onları örten bir giysi gibidir.

A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

Şişmanlıktan gözleri dışarı fırlar, İçleri kötülük kazanı gibi kaynar.

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

İnsanlarla eğlenir, kötü niyetle konuşur, Tepeden bakar, baskıyla tehdit ederler.

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

Göklere karşı ağızlarını açarlar, Boş sözleri yeryüzünü dolaşır.

Azért fordul az ő népe ide, hogy tele *pohár* vizet szürcsölnek;

Bu yüzden halk onlardan yana döner, Sözlerini ağzı açık dinler.

És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

Derler ki, “Tanrı nasıl bilir? Bilgisi var mı Yüceler Yücesi’nin?”

Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

İşte böyledir kötüler, Hep tasasız, sürekli varlıklarını artırırlar.

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

Anlaşılan boş yere yüreğimi temiz tutmuşum, Ellerimi yıkamışım suçsuzum diye.

Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

Gün boyu içim içimi yiyor, Her sabah azap çekiyorum.

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

“Ben de onlar gibi konuşayım” deseydim, Senin çocuklarına ihanet etmiş olurdum.

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

Bunu anlamak için düşündüğümde, Zor geldi bana,

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

Tanrı’nın Tapınağı’na girene dek; O zaman anladım sonlarının ne olacağını.

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

Gerçekten onları kaygan yere koyuyor, Yıkıma sürüklüyorsun.

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

Nasıl da bir anda yok oluyor, Siliniveriyorlar dehşet içinde!

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, *úgy *veted meg képöket.

Uyanan birisi için rüya nasılsa, Sen de uyanınca, ya Rab, Hor göreceksin onların görüntüsünü.

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

Kalbim kırıldığında, İçim acı dolduğunda,

Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

Akılsız ve bilgisizdim, Karşında bir hayvan gibi.

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

Yine de sürekli seninleyim, Sağ elimden tutarsın beni.

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

Öğütlerinle yol gösterir, Beni sonunda yüceliğe eriştirirsin.

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

Senden başka kimim var göklerde? İstemem senden başkasını yeryüzünde.

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

Bedenim ve yüreğim tükenebilir, Ama Tanrı yüreğimde güç, Bana düşen paydır sonsuza dek.

Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

Kuşkusuz yok olacak senden uzak duranlar, Ortadan kaldıracaksın sana vefasızlık edenleri.

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

Ama benim için en iyisi Tanrı’ya yakın olmaktır; Bütün işlerini duyurayım diye Sığınak yaptım Egemen RAB’bi kendime.