Psalms 50

Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

Güçlü olan Tanrı, RAB konuşuyor; Güneşin doğduğu yerden battığı yere kadar Yeryüzünün tümüne sesleniyor.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Güzelliğin doruğu Siyon’dan Parıldıyor Tanrı.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

Tanrımız geliyor, sessiz kalmayacak, Önünde yanan ateş her şeyi kül ediyor, Çevresinde şiddetli bir fırtına esiyor.

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

Halkını yargılamak için Yere göğe sesleniyor:

Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

“Toplayın önüme sadık kullarımı, Kurban keserek benimle antlaşma yapanları.”

És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.

Gökler O’nun doğruluğunu duyuruyor, Çünkü yargıç Tanrı’nın kendisidir. Sela

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

“Ey halkım, dinle de konuşayım, Ey İsrail, sana karşı tanıklık edeyim: Ben Tanrı’yım, senin Tanrın’ım!

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

Kurbanlarından ötürü seni azarlamıyorum, Yakmalık sunuların sürekli önümde.

*De* nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

Ne evinden bir boğa, Ne de ağıllarından bir teke alacağım.

Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

Çünkü bütün orman yaratıkları, Dağlardaki bütün hayvanlar benimdir.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai *tudva vannak* nálam.

Dağlardaki bütün kuşları korurum, Kırlardaki bütün yabanıl hayvanlar benimdir.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Acıksam sana söylemezdim, Çünkü bütün dünya ve içindekiler benimdir.

Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Ben boğa eti yer miyim? Ya da keçi kanı içer miyim?

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

Tanrı’ya şükran kurbanı sun, Yüceler Yücesi’ne adadığın adakları yerine getir.

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

Sıkıntılı gününde seslen bana, Seni kurtarırım, sen de beni yüceltirsin.

A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

Ama Tanrı kötüye şöyle diyor: “Kurallarımı ezbere okumaya Ya da antlaşmamı ağzına almaya ne hakkın var?

Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

Çünkü yola getirilmekten nefret ediyor, Sözlerimi arkana atıyorsun.

Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

Hırsız görünce onunla dost oluyor, Zina edenlere ortak oluyorsun.

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

Ağzını kötülük için kullanıyor, Dilini yalana koşuyorsun.

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

Oturup kardeşine karşı konuşur, Annenin oğluna kara çalarsın.

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom *azokat.*

Sen bunları yaptın, ben sustum, Beni kendin gibi sandın. Seni azarlıyorum, Suçlarını gözünün önüne seriyorum.

Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

“Dikkate alın bunu, ey Tanrı’yı unutan sizler! Yoksa parçalarım sizi, kurtaran olmaz.

A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Kim şükran kurbanı sunarsa beni yüceltir; Yolunu düzeltene kurtarışımı göstereceğim.”