Psalms 35

Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.

Ya RAB, benimle uğraşanlarla sen uğraş, Benimle savaşanlarla sen savaş!

Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

Al küçük kalkanla büyük kalkanı, Yardımıma koş!

Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

Kaldır mızrağını, kargını beni kovalayanlara, “Seni ben kurtarırım” de bana!

Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

Canıma kastedenler utanıp rezil olsun! Utançla geri çekilsin bana kötülük düşünenler!

Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse *őket.*

Rüzgarın sürüklediği saman çöpüne dönsünler, RAB’bin meleği artlarına düşsün!

Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

Karanlık ve kaygan olsun yolları, RAB’bin meleği kovalasın onları!

Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

Madem neden yokken bana gizli ağlar kurdular, Nedensiz çukur kazdılar,

Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

Başlarına habersiz felaket gelsin, Gizledikleri ağa kendileri tutulsun, Felakete uğrasınlar.

Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

O zaman RAB’de sevinç bulacağım, Beni kurtardığı için coşacağım.

Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

Bütün varlığımla şöyle diyeceğim: “Senin gibisi var mı, ya RAB, Mazlumu zorbanın elinden, Mazlumu ve yoksulu soyguncudan kurtaran?”

Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.

Kötü niyetli tanıklar türüyor, Bilmediğim konuları soruyorlar.

Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

İyiliğime karşı kötülük ediyor, Yalnızlığa itiyorlar beni.

Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

Oysa onlar hastalanınca ben çula sarınır, Oruç tutup alçakgönüllü olurdum. Duam yanıtsız kalınca, Bir dost, bir kardeş yitirmiş gibi dolaşırdım. Kederden belim bükülürdü, Annesi için yas tutan biri gibi.

Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem *érte;* mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

Oysa onlar hastalanınca ben çula sarınır, Oruç tutup alçakgönüllü olurdum. Duam yanıtsız kalınca, Bir dost, bir kardeş yitirmiş gibi dolaşırdım. Kederden belim bükülürdü, Annesi için yas tutan biri gibi.

Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

Ama ben sendeleyince toplanıp sevindiler, Toplandı bana karşı tanımadığım alçaklar, Durmadan didiklediler beni.

Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

Tanrıtanımaz, alaycı soytarılar gibi, Diş gıcırdattılar bana.

Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

Ne zamana dek seyirci kalacaksın, ya Rab? Kurtar canımı bunların saldırısından, Hayatımı bu genç aslanlardan!

Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

Büyük toplantıda sana şükürler sunacağım, Kalabalığın ortasında sana övgüler dizeceğim.

Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.

[] Sevinmesin boş yere bana düşman olanlar, Göz kırpmasınlar birbirlerine Nedensiz benden nefret edenler.

Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

Çünkü barış sözünü etmez onlar, Kurnazca düzen kurarlar ülkenin sakin insanlarına.

Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

Beni suçlamak için ağızlarını ardına kadar açtılar: “Oh! Oh!” diyorlar, “İşte kendi gözümüzle gördük yaptıklarını!”

Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!

Olup biteni sen de gördün, ya RAB, sessiz kalma, Ya Rab, benden uzak durma!

Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

Uyan, kalk savun beni, Uğraş hakkım için, ey Tanrım ve Rab’bim!

Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

Adaletin uyarınca haklı çıkar beni, ya RAB, Tanrım benim! Gülmesinler halime!

Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

Demesinler içlerinden: “Oh! İşte buydu dileğimiz!”, Konuşmasınlar ardımdan: “Yedik başını!” diye.

Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

Utansın kötü halime sevinenler, Kızarsın yüzleri hepsinin; Gururla karşıma dikilenler Utanca, rezalete bürünsün.

Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.

Benim haklı çıkmamı isteyenler, Sevinç çığlıkları atıp coşsunlar; Şöyle desinler sürekli: “Kulunun esenliğinden hoşlanan RAB yücelsin!”

Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.

O zaman gün boyu adaletin, Övgülerin dilimden düşmeyecek.