Psalms 33

Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.

Ey doğru insanlar, RAB’be sevinçle haykırın! Dürüstlere O’nu övmek yaraşır.

Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.

Lir çalarak RAB’be şükredin, On telli çenk eşliğinde O’nu ilahilerle övün.

Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.

[] O’na yeni bir ezgi söyleyin, Sevinç çığlıklarıyla sazınızı konuşturun.

Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.

Çünkü RAB’bin sözü doğrudur, Her işi sadakatle yapar.

Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.

Doğruluğu, adaleti sever, RAB’bin sevgisi yeryüzünü doldurur.

Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.

Gökler RAB’bin sözüyle, Gök cisimleri ağzından çıkan solukla yaratıldı.

Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat.

Deniz sularını bir araya toplar, Engin suları ambarlara depolar.

Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó.

Bütün yeryüzü RAB’den korksun, Dünyada yaşayan herkes O’na saygı duysun.

Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.

Çünkü O söyleyince, her şey var oldu; O buyurunca, her şey belirdi.

Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.

RAB ulusların planlarını bozar, Halkların tasarılarını boşa çıkarır.

Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.

Ama RAB’bin planları sonsuza dek sürer, Yüreğindeki tasarılar kuşaklar boyunca değişmez.

Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.

Ne mutlu Tanrısı RAB olan ulusa, Kendisi için seçtiği halka!

Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.

RAB göklerden bakar, Bütün insanları görür.

Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.

Oturduğu yerden, Yeryüzünde yaşayan herkesi gözler.

Ő alkotta mindnyájok szivét, *és* jól tudja minden tettöket.

Herkesin yüreğini yaratan, Yaptıkları her şeyi tartan O’dur.

Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével;

Ne büyük ordularıyla zafer kazanan kral var, Ne de büyük gücüyle kurtulan yiğit.

Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.

Zafer için at boş bir umuttur, Büyük gücüne karşın kimseyi kurtaramaz.

Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,

Ama RAB’bin gözü kendisinden korkanların, Sevgisine umut bağlayanların üzerindedir;

Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben *is* eltartsa őket.

Böylece onları ölümden kurtarır, Kıtlıkta yaşamalarını sağlar.

Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.

Umudumuz RAB’dedir, Yardımcımız, kalkanımız O’dur.

Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!

O’nda sevinç bulur yüreğimiz, Çünkü O’nun kutsal adına güveniriz.

Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.

Madem umudumuz sende, Sevgin üzerimizde olsun, ya RAB!