Psalms 2

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

[] Nedir uluslar arasındaki bu kargaşa, Neden boş düzenler kurar bu halklar?

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Dünyanın kralları saf bağlıyor, Hükümdarlar birleşiyor RAB’be ve meshettiği krala karşı.

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

“Koparalım onların kayışlarını” diyorlar, “Atalım üzerimizden bağlarını.”

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Göklerde oturan Rab gülüyor, Onlarla eğleniyor.

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Sonra öfkeyle uyarıyor onları, Gazabıyla dehşete düşürüyor

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Ve, “Ben kralımı Kutsal dağım Siyon’a oturttum” diyor.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

[] RAB’bin bildirisini ilan edeceğim: Bana, “Sen benim oğlumsun” dedi, “Bugün ben sana baba oldum.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Dile benden, miras olarak sana ulusları, Mülk olarak yeryüzünün dört bucağını vereyim.

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

[] Demir çomakla kıracaksın onları, Çömlek gibi parçalayacaksın.”

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Ey krallar, akıllı olun! Ey dünya önderleri, ders alın!

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

RAB’be korkuyla hizmet edin, Titreyerek sevinin.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Oğulu öpün ki öfkelenmesin, Yoksa izlediğiniz yolda mahvolursunuz. Çünkü öfkesi bir anda alevleniverir. Ne mutlu O’na sığınanlara!