Psalms 17

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

Haklı davamı dinle, ya RAB, Feryadımı işit! Hilesiz dudaklardan çıkan duama kulak ver!

A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

Haklı çıkar beni, Çünkü sen gerçeği görürsün.

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi *rosszat; ha tán* gondoltam *is,* nem jött ki a számon.

Yüreğimi yokladın, Gece denedin, Sınadın beni, Kötü bir şey bulmadın; Kararlıyım, ağzımdan kötü söz çıkmaz,

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

Başkalarının yaptıklarına gelince, Ben senin sözlerine uyarak Şiddet yollarından kaçındım.

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

Sıkı adımlarla senin yollarını tuttum, Kaymadı ayaklarım.

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

Sana yakarıyorum, ey Tanrı, Çünkü beni yanıtlarsın; Kulak ver bana, dinle söylediklerimi!

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

Göster harika sevgini, Ey sana sığınanları saldırganlardan sağ eliyle kurtaran!

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

Koru beni gözbebeği gibi; Kanatlarının gölgesine gizle

A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

Kötülerin saldırısından, Çevremi saran ölümcül düşmanlarımdan.

Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

Yürekleri yağ bağlamış, Ağızları büyük laflar ediyor.

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

İzimi buldular, üzerime geliyorlar, Yere vurmak için gözetliyorlar.

Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

Tıpkı parçalamak için sabırsızlanan bir aslan, Pusuya yatan genç bir aslan gibi.

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

Kalk, ya RAB, kes önlerini, eğ başlarını! Kılıcınla kurtar canımı kötülerden,

Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

Elinle bu insanlardan, ya RAB, Yaşam payı bu dünyada olan insanlardan. Varsın karınları vereceğin cezalara doysun, Çocukları da yiyip doysun, Artanı torunlarına kalsın!

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

Ama ben doğruluk sayesinde yüzünü göreceğim senin, Uyanınca suretini görmeye doyacağım.