Psalms 141

Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
Seni çağırıyorum, ya RAB, yardımıma koş! Sana yakarınca sesime kulak ver!
Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, *s* kezem felemelése estvéli áldozat *legyen.*
[] Duam önünde yükselen buhur gibi, El açışım akşam sunusu gibi kabul görsün!
Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
Ya RAB, ağzıma bekçi koy, Dudaklarımın kapısını koru!
Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
Yüreğim kötülüğe eğilim göstermesin, Suç işleyenlerin fesadına bulaşmayayım; Onların nefis yemeklerini tatmayayım.
Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
Doğru insan bana vursa, iyilik sayılır, Azarlasa, başa sürülen yağ gibidir, Başım reddetmez onu. Çünkü duam hep kötülere karşıdır.
Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
Önderleri kayalardan aşağı atılınca, Dinleyecekler tatlı sözlerimi.
Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
Sabanla sürülüp yarılmış toprak gibi, Saçılmış kemiklerimiz ölüler diyarının ağzına.
De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
Ancak gözlerim sende, ey Egemen RAB, Sana sığınıyorum, beni savunmasız bırakma!
Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
Koru beni kurdukları tuzaktan, Suç işleyenlerin kapanlarından.
Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
Ben güvenlik içinde geçip giderken, Kendi ağlarına düşsün kötüler.