Psalms 139

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Ya RAB, sınayıp tanıdın beni.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Oturup kalkışımı bilirsin, Niyetimi uzaktan anlarsın.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Gittiğim yolu, yattığım yeri inceden inceye elersin, Bütün yaptıklarımdan haberin var.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Daha sözü ağzıma almadan, Söyleyeceğim her şeyi bilirsin, ya RAB.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Beni çepeçevre kuşattın, Elini üzerime koydun.
Csodálatos előttem *e* tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Kaldıramam böylesi bir bilgiyi, Başa çıkamam, erişemem.
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Nereye gidebilirim senin Ruhun’dan, Nereye kaçabilirim huzurundan?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Göklere çıksam, oradasın, Ölüler diyarına yatak sersem, yine oradasın.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Seherin kanatlarını alıp uçsam, Denizin ötesine konsam,
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Orada bile elin yol gösterir bana, Sağ elin tutar beni.
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Desem ki, “Karanlık beni kaplasın, Çevremdeki aydınlık geceye dönsün.”
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Karanlık bile karanlık sayılmaz senin için, Gece, gündüz gibi ışıldar, Karanlıkla aydınlık birdir senin için.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
İç varlığımı sen yarattın, Annemin rahminde beni sen ördün.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Sana övgüler sunarım, Çünkü müthiş ve harika yaratılmışım. Ne harika işlerin var! Bunu çok iyi bilirim.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, *mintegy* a föld mélyében.
Gizli yerde yaratıldığımda, Yerin derinliklerinde örüldüğümde, Bedenim senden gizli değildi.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Henüz döl yatağındayken gözlerin gördü beni; Bana ayrılan günlerin hiçbiri gelmeden, Hepsi senin kitabına yazılmıştı.
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Hakkımdaki düşüncelerin ne değerli, ey Tanrı, Sayıları ne çok!
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Kum tanelerinden fazladır saymaya kalksam. Uyanıyorum, hâlâ seninleyim.
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Ey Tanrı, keşke kötüleri öldürsen! Ey eli kanlı insanlar, uzaklaşın benden!
A kik gonoszul szólnak felőled, *és nevedet* hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Çünkü senin için kötü konuşuyorlar, Adını kötüye kullanıyor düşmanların.
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Ya RAB, nasıl tiksinmem senden tiksinenlerden? Nasıl iğrenmem sana başkaldıranlardan?
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Onlardan tümüyle nefret ediyor, Onları düşman sayıyorum.
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Ey Tanrı, yokla beni, tanı yüreğimi, Sına beni, öğren kaygılarımı.
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Bak, seni gücendiren bir yönüm var mı, Öncülük et bana sonsuz yaşam yolunda!