Psalms 12

Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.

Kurtar beni, ya RAB, sadık kulun kalmadı, Güvenilir insanlar yok oldu.

Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

Herkes birbirine yalan söylüyor, Dalkavukluk, ikiyüzlülük ediyor.

Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

Sustursun RAB dalkavukların ağzını, Büyüklenen dilleri.

Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

Onlar ki, “Dilimizle kazanırız, Dudaklarımız emrimizde, Kim bize efendilik edebilir?” derler.

A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

“Şimdi kalkacağım” diyor RAB, “Çünkü mazlumlar eziliyor, Yoksullar inliyor, Özledikleri kurtuluşu vereceğim onlara.”

A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

RAB’bin sözleri pak sözlerdir; Toprak ocakta eritilmiş, Yedi kez arıtılmış gümüşe benzer.

Az Úr beszédei tiszta beszédek, *mint* földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

Sen onları koru, ya RAB, Bu kötü kuşaktan hep uzak tut!

Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké. * (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. *

İnsanlar arasında alçaklık rağbet görünce, Kötüler her yanda dolaşır oldu.