1. Home
  2. Pair
  3. HunKar
  4. TurNTB
  5. Ps.109

Psalms 109

109:1
Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Ey övgüler sunduğum Tanrı, Sessiz kalma!
109:2
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Çünkü kötüler, yalancılar Bana karşı ağzını açtı, Karalıyorlar beni.
109:3
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Nefret dolu sözlerle beni kuşatıp Yok yere bana savaş açtılar.
109:4
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Sevgime karşılık bana düşman oldular, Bense dua etmekteyim.
109:5
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
İyiliğime kötülük, Sevgime nefretle karşılık verdiler.
109:6
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Kötü bir adam koy düşmanın başına, Sağında onu suçlayan biri dursun!
109:7
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Yargılanınca suçlu çıksın, Duası bile günah sayılsın!
109:8
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
[] Ömrü kısa olsun, Görevini bir başkası üstlensin!
109:9
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Çocukları öksüz, Karısı dul kalsın!
109:10
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek *eledelt.*
Çocukları avare gezip dilensin, Yıkık evlerinden uzakta yiyecek arasın!
109:11
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Bütün malları tefecinin ağına düşsün, Emeğini yabancılar yağmalasın!
109:12
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson *iránta,* és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Kimse ona sevgi göstermesin, Öksüzlerine acıyan olmasın!
109:13
Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Soyu kurusun, Bir kuşak sonra adı silinsin!
109:14
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Atalarının suçları RAB’bin önünde anılsın, Annesinin günahı silinmesin!
109:15
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Günahları hep RAB’bin önünde dursun, RAB anılarını yok etsin yeryüzünden!
109:16
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Çünkü düşmanım sevgi göstermeyi düşünmedi, Ölesiye baskı yaptı mazluma, yoksula, Yüreği kırık insana.
109:17
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Sevdiği lanet başına gelsin! Madem kutsamaktan hoşlanmıyor, Uzak olsun ondan kutsamak!
109:18
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Laneti bir giysi gibi giydi, Su gibi içine, yağ gibi kemiklerine işlesin lanet!
109:19
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Bir giysi gibi onu örtünsün, Bir kuşak gibi hep onu sarsın!
109:20
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Düşmanlarıma, beni kötüleyenlere, RAB böyle karşılık versin!
109:21
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Ama sen, ey Egemen RAB, Adın uğruna bana ilgi göster; Kurtar beni, iyiliğin, sevgin uğruna!
109:22
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Çünkü düşkün ve yoksulum, Yüreğim yaralı içimde.
109:23
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Batan güneş gibi geçip gidiyorum, Çekirge gibi silkilip atılıyorum.
109:24
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Dizlerim titriyor oruç tutmaktan; Bir deri bir kemiğe döndüm.
109:25
Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
[] Düşmanlarıma yüzkarası oldum; Beni görünce kafalarını sallıyorlar!
109:26
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Yardım et bana, ya RAB Tanrım; Kurtar beni sevgin uğruna!
109:27
Hadd tudják meg, hogy a te kezed *munkája* ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Bilsinler bu işte senin elin olduğunu, Bunu senin yaptığını, ya RAB!
109:28
Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Varsın lanet etsin onlar, sen kutsa beni, Bana saldıranlar utanacak, Ben kulunsa sevineceğim.
109:29
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Rezilliğe bürünsün beni suçlayanlar, Kaftan giyer gibi utançlarıyla örtünsünler!
109:30
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
RAB’be çok şükredeceğim, Kalabalığın arasında O’na övgüler dizeceğim;
109:31
Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Çünkü O yoksulun sağında durur, Onu yargılayanlardan kurtarmak için.

© bibleglot.com