Psalms 104

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
RAB’be övgüler sun, ey gönlüm! Ya RAB Tanrım, ne ulusun! Görkem ve yücelik kuşanmışsın,
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Bir kaftana bürünür gibi ışığa bürünmüşsün. Gökleri bir çadır gibi geren,
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Evini yukarıdaki sular üzerine kuran, Bulutları kendine savaş arabası yapan, Rüzgarın kanatları üzerinde gezen,
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
[] Rüzgarları kendine haberci, Yıldırımları hizmetkâr eden sensin.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Yeryüzünü temeller üzerine kurdun, Asla sarsılmasın diye.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Engini ona bir giysi gibi giydirdin, Sular dağların üzerinde durdu.
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Sen kükreyince sular kaçtı, Göğü gürletince hemen çekildi.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Dağları aşıp derelere aktı, Onlar için belirlediğin yerlere doğru.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Bir sınır koydun önlerine, Geçmesinler, gelip yeryüzünü bir daha kaplamasınlar diye.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Vadilerde fışkırttığın pınarlar, Dağların arasından akar.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Bütün kır hayvanlarını suvarır, Yaban eşeklerinin susuzluğunu giderirler.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Kuşlar yanlarında yuva kurar, Dalların arasında ötüşürler.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Gökteki evinden dağları sularsın, Yeryüzü işlerinin meyvesine doyar.
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Hayvanlar için ot, İnsanların yararı için bitkiler yetiştirirsin; İnsanlar ekmeğini topraktan çıkarsın diye,
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
Yüreklerini sevindiren şarabı, Yüzlerini güldüren zeytinyağını, Güçlerini artıran ekmeği hep sen verirsin.
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
RAB’bin ağaçları, Kendi diktiği Lübnan sedirleri suya doyar.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Kuşlar orada yuva yapar, Leyleğin evi ise çamlardadır.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Yüksek dağlar dağ keçilerinin uğrağı, Kayalar kaya tavşanlarının sığınağıdır.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Mevsimleri göstersin diye ayı, Batacağı zamanı bilen güneşi yarattın.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Karartırsın ortalığı, gece olur, Başlar kıpırdamaya orman hayvanları.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Genç aslan av peşinde kükrer, Tanrı’dan yiyecek ister.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Güneş doğunca İnlerine çekilir, yatarlar.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
İnsan işine gider, Akşama dek çalışmak için.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Ya RAB, ne çok eserin var! Hepsini bilgece yaptın; Yeryüzü yarattıklarınla dolu.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
İşte uçsuz bucaksız denizler, İçinde kaynaşan sayısız canlılar, Büyük küçük yaratıklar.
Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Orada gemiler dolaşır, İçinde oynaşsın diye yarattığın Livyatan da orada.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Hepsi seni bekliyor, Yiyeceklerini zamanında veresin diye.
Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Sen verince onlar toplar, Sen elini açınca onlar iyiliğe doyar.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Yüzünü gizleyince dehşete kapılırlar, Soluklarını kesince ölüp toprak olurlar.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Ruhun’u gönderince var olurlar, Yeryüzüne yeni yaşam verirsin.
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
RAB’bin görkemi sonsuza dek sürsün! Sevinsin RAB yaptıklarıyla!
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
O bakınca yeryüzü titrer, O dokununca dağlar tüter.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Ömrümce RAB’be ezgiler söyleyecek, Var oldukça Tanrım’ı ilahilerle öveceğim.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Düşüncem O’na hoş görünsün, Sevincim RAB olsun!
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Tükensin dünyadaki günahlılar, Yok olsun artık kötüler! RAB’be övgüler sun, ey gönlüm! RAB’be övgüler sunun!