Proverbs 29

A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

Defalarca azarlandığı halde dikbaşlılık eden, Ansızın yıkıma uğrayacak, çare yok.

Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

Doğru kişiler çoğalınca halk sevinir, Kötü kişi hükümdar olunca halk inler.

A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

Bilgeliği seven babasını sevindirir, Fahişelerle dostluk eden malını yitirir.

A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

Adaletle yöneten kral ülkesini ayakta tutar, Rüşvet alansa çökertir.

A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

Başkasını pohpohlayan kişi, Ona tuzak olur.

A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.

Kötünün başkaldırısı kendine tuzak olur, Doğru kişiyse ezgi söyler ve sevinir.

Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

Doğru kişi yoksulların hakkını verir, Kötü kişi hak hukuk nedir bilmez.

A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

Alaycı kişiler kentleri bile karıştırır, Bilgelerse öfkeyi yatıştırır.

Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

Bilge kişiyle davası olan ahmak Kızar, alay eder ve rahat vermez.

A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

Kana susamışlar dürüst kişiden nefret eder, Doğrularsa onun canını korur.

Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

Akılsız hep patlamaya hazırdır, Bilgeyse öfkesini dizginler.

A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

Hükümdar yalana kulak verirse, Bütün görevlileri de kötü olur.

A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

Zorbayla yoksulun ortak bir noktası var: İkisinin de gözünü açan RAB’dir.

A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

Yoksulları adaletle yöneten kralın Tahtı hep güvenlikte olur.

A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

Değnekle terbiye bilgelik kazandırır, Kendi haline bırakılan çocuksa annesini utandırır.

Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

Kötüler çoğalınca başkaldırı da çoğalır, Ama doğrular onların düşüşünü görecektir.

Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.

Oğlunu terbiye et, o da sana huzur verecek Ve gönlünü hoşnut edecektir.

Mikor nincs *mennyei* látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

Tanrısal esinden yoksun olan halk Sınır tanımaz olur. Ne mutlu Kutsal Yasa’yı yerine getirene!

*Csak* beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

Köle salt sözle terbiye edilemez, Çünkü anlasa da kulak asmaz.

Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!

Sözünü tartmadan konuşan birini tanıyor musun? Akılsızın durumu bile onunkinden daha umut vericidir.

A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.

Çocukluğundan beri kölesini şımartan, Sonunda cezasını çeker.

A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.

Öfkeli kişi çekişme yaratır, Huysuz kişinin başkaldırısı eksik olmaz.

Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

Kibir insanı küçük düşürür, Alçakgönüllülükse onur kazandırır.

A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

Hırsızla ortak olanın düşmanı kendisidir, Mahkemede yemin etse de bildiğini söylemez.

Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

İnsandan korkmak tuzaktır, Ama RAB’be güvenen güvenlikte olur.

Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól *van* kinek-kinek ítélete.

Hükümdarın gözüne girmek isteyen çoktur, Ama RAB’dir insana adalet sağlayan.

Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

Doğrular haksızlardan iğrenir, Kötüler de dürüst yaşayanlardan.