Jonah 2

2:1

Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.

Yunus balığın karnından Tanrısı RAB’be şöyle dua etti:

2:2

És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.

“Ya RAB, sıkıntı içinde sana yakardım, Yanıtladın beni. Yardım istedim ölüler diyarının bağrından, Kulak verdin sesime.

2:3

És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték *és* meghallád az én szómat.

Beni engine, denizin ta dibine fırlattın. Sular sardı çevremi. Azgın dalgalar geçti üzerimden.

2:4

Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!

‘Huzurundan kovuldum’ dedim, ‘Yine de göreceğim kutsal tapınağını.’

2:5

És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!

Sular boğacak kadar kuşattı beni, Çevremi enginler sardı, Yosunlar dolaştı başıma.

2:6

Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.

Dağların köklerine kadar battım, Dünya sonsuza dek sürgülendi arkamdan; Ama, ya RAB, Tanrım, Canımı sen kurtardın çukurdan.

2:7

A hegyek alapjáig sülyedtem alá; *bezáródtak* a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

Soluğum tükenince seni andım, ya RAB, Duam sana, kutsal tapınağına erişti.

2:8

Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

Değersiz putlara tapanlar, Vefasızlık etmiş olurlar.

2:9

A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;

Ama şükranla kurban sunacağım sana, Adağımı yerine getireceğim. Kurtuluş senden gelir, ya RAB!”

2:10

De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. * (Jonah 2:11) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. *

RAB balığa buyruk verdi ve balık Yunus’u karaya kustu.