Job 34

És szóla Elihu, és monda:

Elihu konuşmasına şöyle devam etti:

Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

“Ey bilgeler, sözlerimi dinleyin, Kulak verin bana, ey bilgi sahipleri.

Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

Çünkü damak nasıl yemeği tadarsa, Kulak da sözleri sınar.

Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

Gelin, doğruyu seçelim, İyiyi birlikte öğrenelim.

Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

“Çünkü Eyüp, ‘Ben suçsuzum’ diyor, ‘Tanrı hakkımı elimden aldı.

Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl *talált* hibám nélkül!

Haklı olduğum halde yalancı sayılıyorum, Suçsuz olduğum halde okunla yaraladın beni.’

Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.

Eyüp gibisi var mı? Alayı su gibi içiyor!

És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!

Kötülük yapanlarla dostluk edip geziyor, Kötülerle aynı yolda yürüyor.

Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.

Çünkü, ‘Tanrı’yı hoşnut etmeye çalışmak İnsana yarar getirmez’ diyor.

Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

“Bu yüzden, ey sağduyulu insanlar, beni dinleyin! Tanrı kötülük yapar mı, Her Şeye Gücü Yeten haksızlık eder mi? Asla!

Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.

[] Çünkü O herkese yaptığının karşılığını öder, Hak ettiğini başına getirir.

Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

Tanrı kesinlikle kötülük etmez, Her Şeye Gücü Yeten adaleti saptırmaz.

Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

Kim yeryüzünü O’na emanet etti? Kim O’nu bütün dünyanın başına atadı?

Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

Eğer niyet eder de Ruhunu ve soluğunu geri çekerse,

Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

Bütün insanlık bir anda yok olur, İnsan yine toprağa döner.

Ha tehát van eszed, halld meg ezt, *és* a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

“Aklın varsa dinle, Kulak ver sözlerime.

Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?

Adaletten nefret eden hiç hüküm sürebilir mi? Adil ve güçlü olanı suçlayacak mısın?

A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!

Krallara, ‘Değersizsiniz’, Soylulara, ‘Kötüsünüz’ diyen,

A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.

Önderlere ayrıcalık tanımayan, Zengini yoksuldan çok önemsemeyen O değil mi? Çünkü hepsi O’nun ellerinin işidir.

Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas *is* eltűnik kéz nélkül!

Gece yarısı bir anda ölürler, Herkes sarsılır, ölüp gider, Güçlüler de insan eli değmeden alınıp götürülür.

Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

“Tanrı’nın gözleri insanların yolundan ayrılmaz, Attıkları her adımı görür.

Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;

Kötülük yapanların gizlenebileceği Ne karanlık bir yer vardır, ne de ölüm gölgesi.

Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

Yargılanmak için önüne gelsinler diye, Tanrı insanları sorgulamaya pek gerek duymaz.

Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

Araştırmadan güçlü insanları kırar, Onların yerine başkalarını diker.

Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

Çünkü ne yaptıklarını bilir, Gece onları deviriverir, ezilirler.

Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.

Herkesin gözü önünde Kötülükleri yüzünden onları cezalandırır;

A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

Artık O’nun ardından gitmedikleri, Yollarının hiçbirini dikkate almadıkları için.

Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.

Yoksulun feryadını O’na duyurdular; Düşkünlerin feryadını işitti.

Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;

Ama Tanrı sessiz kalırsa kim O’nu suçlayabilir? Yüzünü gizlerse kim O’nu görebilir? Bir ulusa karşı da bir insana karşı da O hep aynıdır,

Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.

Tanrısız insan krallık etmesin, Halka tuzak kurmasın diye.

Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

“Kimse Tanrı’ya, ‘Suçluyum, artık kötülük yapmayacağım’ dedi mi,

A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

‘Göremediğimi sen bana öğret, Haksızlık ettimse, bir daha etmem?’

Avagy te szerinted fizessen-é *csak azért,* mert ezt megveted, *és* hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

O’nu reddettiğin halde, Senin keyfince mi seni ödüllendirmeli? Çünkü karar verecek olan sensin, ben değil, Öyleyse anlat bana bildiğini.

Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

“Sağduyulu insanlar, Beni dinleyen bilgeler diyecekler ki,

Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

‘Eyüp bilgisizce konuşuyor, Sözlerinin değeri yok.’

Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

Kötü biri gibi yanıtladığı için Keşke Eyüp’ün sınanması sonsuza dek sürse!

Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.

Çünkü günahına isyan da ekliyor, Önümüzde alay edercesine el çırpıyor, Tanrı’ya karşı konuştukça konuşuyor.”