Job 27

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Eyüp anlatmaya devam etti:
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
“Hakkımı elimden alan Tanrı’nın varlığı hakkı için, Bana acı çektiren Her Şeye Gücü Yeten’in hakkı için,
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
İçimde yaşam belirtisi olduğu sürece, Tanrı’nın soluğu burnumda olduğu sürece,
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
Ağzımdan kötü söz çıkmayacak, Dilimden yalan dökülmeyecek.
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Size asla hak vermeyecek, Son soluğumu verene dek suçsuz olduğumu söyleyeceğim.
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Doğruluğuma sarılacak, onu bırakmayacağım, Yaşadığım sürece vicdanım beni suçlamayacak.
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
“Düşmanlarım kötüler gibi, Bana saldıranlar haksızlar gibi cezalandırılsın.
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Tanrısız insanın umudu nedir Tanrı onu yok ettiğinde, canını aldığında?
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Başına sıkıntı geldiğinde, Tanrı feryadını duyar mı?
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Her Şeye Gücü Yeten’den zevk alır mı? Her zaman Tanrı’ya yakarır mı?
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
“Tanrı’nın gücünü size öğreteceğim, Her Şeye Gücü Yeten’in tasarısını gizlemeyeceğim.
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Aslında siz, hepiniz gördünüz bunu, Öyleyse ne diye boş boş konuşuyorsunuz?
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
“Kötünün Tanrı’dan alacağı pay, Zorbanın Her Şeye Gücü Yeten’den alacağı miras şudur:
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Çocukları ne kadar çok olursa olsun, kılıçla öldürülecek, Soyu yeterince ekmek bulamayacaktır.
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Sağ kalanlar hastalıktan ölüp gömülecek, Dul karıları ağlamayacaktır.
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Kötü insan kum gibi gümüş yığsa, Yığınla giysi biriktirse,
Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
Onun biriktirdiğini doğru insan giyecek, Gümüşü suçsuz paylaşacak.
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
Evini güve kozası gibi inşa eder, Bekçinin kurduğu çardak gibi.
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
Zengin olarak yatar, ama bu öyle sürmez, Gözlerini açtığında hepsi yok olup gitmiştir.
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Dehşet onu sel gibi basar, Kasırga gece kapar götürür.
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
Doğu rüzgarı onu uçurup götürür, Yerinden silip süpürür.
*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
Acımasızca üzerine eser, Elinden kaçmaya çalışırken.
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
Onunla alay ederek el çırpar, Yerinden ıslık çalar.”