Job 28

Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

Tunay na may mina na mayroong pilak, at dako na ukol sa ginto na kanilang pinagdadalisayan.

A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.

Bakal ay hinuhukay sa lupa, at tanso ay binububo mula sa bato.

Határt vet *az ember* a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

Ang tao'y naglalagay ng wakas sa kadiliman, at sumisiyasat hanggang sa kalayulayuang hangganan ng mga bato ng kadiliman at salimuot na kadiliman.

Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.

Siya'y humuhukay ng malayo sa tinatahanan ng mga tao: nililimot ng paa na dumadaan nagbibitin doong malayo sa mga tao, sila'y umuugoy na paroo't parito.

Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;

Tungkol sa lupa, mula rito'y nanggagaling ang tinapay: at sa ilalim ay wari tinutuklap ng apoy.

Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

Ang mga bato nito'y kinaroroonan ng mga zafiro. At ito'y may alabok na ginto.

Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

Yaong landas na walang ibong mangdadagit ay nakakaalam. Ni nakita man ng mata ng falkon:

Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.

Hindi natungtungan ng mga palalong hayop, ni naraanan man ng mabangis na leon,

Ráveti kezét *az ember* a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.

Kaniyang inilalabas ang kaniyang kamay sa batong pingkian; binabaligtad ng mga ugat ang mga bundok.

A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

Siya'y nagbabangbang sa gitna ng mga bato; at ang kaniyang mata ay nakakakita ng bawa't mahalagang bagay.

Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.

Kaniyang tinatalian ang mga lagaslas upang huwag umagos; at ang bagay na nakukubli ay inililitaw niya sa liwanag.

De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?

Nguni't saan masusumpungan ang karunungan? At saan naroon ang dako ng pagkaunawa?

Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.

Hindi nalalaman ng tao ang halaga niyaon; ni nasusumpungan man sa lupain ng may buhay.

A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

Sinasabi ng kalaliman. Wala sa akin: at sinasabi ng dagat: Hindi sumasaakin.

Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.

Hindi mabibili ng ginto, ni matitimbangan man ng pilak ang halaga niyaon.

Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.

Hindi mahahalagahan ng ginto sa Ophir, ng mahalagang onix, o ng zafiro.

Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.

Ginto at salamin ay hindi maihahalintulad doon: ni maipagpapalit man sa mga hiyas na dalisay na ginto.

Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.

Hindi mabibilang ang coral o ang cristal; Oo, ang halaga ng karunungan ay higit sa mga rubi.

Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.

Ang topacio sa Etiopia ay hindi maipapantay doon, ni mahahalagahan man ng dalisay na ginto.

A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?

Saan nanggagaling nga ang karunungan? At saan naroon ang dako ng pagkaunawa?

Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.

Palibhasa't nakukubli sa mga mata ng lahat na may buhay, at natatago sa mga ibon sa himpapawid.

A pokol és halál azt mondják: *Csak* hírét hallottuk füleinkkel!

Ang kapahamakan at ang kamatayan ay nagsasabi, narinig namin ng aming mga pakinig ang bulungbulungan niyaon.

Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.

Nauunawa ng Dios ang daan niyaon, at nalalaman niya ang dako niyaon.

Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.

Sapagka't tumitingin siya hanggang sa mga wakas ng lupa, at nakikita ang silong ng buong langit;

Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;

Upang bigyan ng timbang ang hangin; Oo, kaniyang tinatakal ang tubig sa takalan.

Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:

Nang siya'y gumawa ng pasiya sa ulan, at ng daan sa kidlat ng kulog:

Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

Nang magkagayo'y nakita niya ito, at inihayag; kaniyang itinatag ito, oo, at siniyasat.

Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

At sa tao ay sinabi niya, Narito, ang pagkatakot sa Dios ay siyang karunungan; at ang paghiwalay sa kasamaan ay pagkaunawa.