Song of Solomon 4

Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid galambok a te fátyolod mögött; a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyéről szállanak alá.
 Vad du är skön, min älskade, vad du är skön!  Dina ögon äro duvor,      där de skymta genom din slöja.  Ditt hår är likt en hjord av getter      som strömma nedför Gileads berg.
A te fogaid hasonlók a megnyirt *juhok* nyájához, melyek a fördőből feljőnek, melyek mind kettősöket ellenek, és nincsen azok között meddő.
 Dina tänder likna en hjord av nyklippta tackor,      nyss uppkomna ur badet,  allasammans med tvillingar,      ofruktsam är ingen ibland dem.
Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid, és a te beszéded kedves, mint a pomagránátnak darabja, *olyan* a te vakszemed a te fátyolod alatt.
 Ett rosenrött snöre likna dina läppar,      och täck är din mun.  Lik ett brustet granatäpple är din kind,      där den skymtar genom din slöja.
Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, a mely építtetett fegyveres háznak, a melyben ezer paizs függesztetett fel, mind az erős vitézek paizsai.
 Din hals är lik Davids torn,      det väl befästa;  tusen sköldar hänga därpå,      hjältarnas alla sköldar.
A te két emlőd *olyan,* mint két vadkecske, egy zergének kettős fia, a melyek a liliomok közt legelnek.
 Din barm är lik ett killingpar,      tvillingar av en gasell,      som gå i bet ibland liljor.
Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére, és a tömjénnek halmára.
 Till dess morgonvinden blåser      och skuggorna fly,  vill jag gå bort till myrraberget,      till den rökelsedoftande höjden.
Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!
 Du är skön alltigenom, min älskade,      på dig finnes ingen fläck.               ----
Én velem a Libánusról, én jegyesem, én velem a Libánusról eljőjj; nézz az Amanának hegyéről, a Sénirnek és Hermonnak tetejéről, az oroszlánoknak barlangjokból, a párduczoknak hegyeiről.
 Kom med mig från Libanon, min brud,  kom med mig från Libanon.  Stig ned från Amanas topp,  från toppen av Senir och Hermon,  från lejonens hemvist,      från pantrarnas berg.               ----
Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, a te nyakadon való egy aranylánczczal!
 Du har tagit mitt hjärta, du min syster, min brud;  du har tagit mitt hjärta med en enda blick,  med en enda länk av kedjan kring din hals.
Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! mely igen jók a te szerelmeid! *jobbak* a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!
 Huru skön är icke din kärlek,      du min syster, min brud!  Huru ljuv är icke din kärlek!      Ja, mer ljuv än vin;  och doften av dina salvor      övergår all vällukt.
Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, méz és tej van a te nyelved alatt, és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.
 Av sötma drypa      dina läppar, min brud;  din tunga gömmer      honung och mjölk,  och doften av dina kläder      är såsom Libanons doft.               ----
*Olyan, mint a* berekesztett kert az én húgom, jegyesem! *mint a* befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő!
 »En tillsluten lustgård      är min syster, min brud,  en tillsluten brunn,      en förseglad källa.
A te csemetéid gránátalmás kert, édes gyümölcsökkel egybe, cziprusok nárdusokkal egybe.
 Såsom en park av granatträd skjuter du upp,      med de ädlaste frukter,  med cyperblommor och nardusplantor,
Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, mindenféle temjéntermő fákkal, mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal.
 med nardus och saffran,  kalmus och kanel      och rökelseträd av alla slag,  med myrra och aloe      och de yppersta kryddor av alla slag.
Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról.
 Ja, en källa i lustgården är du,  en brunn med friskt vatten      och ett rinnande flöde ifrån Libanon.»
Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jőjjön el az én szerelmesem az ő kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét.
 »Vakna upp, du nordanvind,      och kom, du sunnanvind;  blås genom min lustgård,      låt dess vällukt strömma ut.  Må min vän komma till sin lustgård  och äta dess ädla frukter.»