Psalms 95

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

 Kommen, låtom oss höja glädjerop till HERREN,  jubel till vår frälsnings klippa.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

 Låtom oss träda fram för hans ansikte med tacksägelse  och höja jubel till honom med lovsånger.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

 Ty HERREN är en stor Gud,  en stor konung över alla gudar.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

 Han har jordens djup i sin hand,  och bergens höjder äro hans;

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

 hans är havet, ty han har gjort det,  och hans händer hava danat det torra.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

 Kommen, låtom oss tillbedja och nedfalla,  låtom oss knäböja för HERREN, vår skapare.

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

 Ty han är vår Gud,  och vi äro det folk som han har till sin hjord,  vi äro får som stå under hans vård.

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

 O att I villen i dag höra hans röst!  Förhärden icke edra hjärtan såsom i Meriba,  såsom på Massas dag i öknen,

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

 där edra fäder frestade mig,  där de prövade mig, fastän de hade sett mina verk.

Negyven esztendeig bosszankodtam *e* nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

 I fyrtio år var det släktet mig till leda,  och jag sade: »De äro ett folk som far vilse med sitt hjärta,  och de vilja icke veta av mina vägar.»

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam *helyére.*

 Så svor jag då i min vrede:  »De skola icke komma in i min vila.»