Psalms 79

Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.

En psalm av Asaf.  Gud, hedningarna hava fallit in i din arvedel,  de hava orenat ditt heliga tempel,  de hava gjort Jerusalem till en stenhop.

Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.

 De hava givit dina tjänares kroppar  till mat åt himmelens fåglar,  dina frommas kött åt markens djur.

Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.

 De hava utgjutit deras blod såsom vatten,      runt omkring Jerusalem,  och ingen fanns, som begrov dem.

Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.

 Vi hava blivit till smälek för våra grannar,  till spott och hån för dem som bo omkring oss.

Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?

 Huru länge, o HERRE,      skall du så oavlåtligen vredgas,  huru länge skall din nitälskan      brinna såsom eld?

Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;

 Utgjut din förtörnelse      över hedningarna, som ej känna dig,  och över de riken      som icke åkalla ditt namn.

Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.

 Ty de hava uppätit Jakob,      och hans boning hava de förött.

Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.

 Tänk ej, oss till men,      på förfädernas missgärningar,  låt din barmhärtighet snarligen      komma oss till mötes,      ty vi äro i stort elände.

Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.

 Hjälp oss, du vår frälsnings Gud,      för ditt namns äras skull;  rädda oss och förlåt oss      våra synder för ditt namns skull.

Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.

 Varför skulle hedningarna få säga:      »Var är nu deras Gud?»  Låt det inför våra ögon      bliva kunnigt på hedningarna  huru du hämnas dina tjänares      utgjutna blod.

Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;

 Låt de fångnas klagan      komma inför ditt ansikte,  låt efter din arms väldighet      dödens barn bliva vid liv.

És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!

 Och giv våra grannar sjufalt      tillbaka i deras sköte  den smädelse varmed de hava      smädat dig, Herre.

Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!

 Men vi som äro ditt folk      och får i din hjord,  vi vilja tacka dig evinnerligen,  vi vilja förtälja ditt lov      från släkte till släkte.