Psalms 73

Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.

En psalm av Asaf.  Sannerligen, Gud är god mot Israel,  mot dem som hava rena hjärtan.

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

 Men jag hade så när stapplat med mina fötter,  mina steg voro nära att slinta;

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

 ty jag upptändes av avund mot de övermodiga,  när jag såg att det gick dem väl i deras ogudaktighet.

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

 Ty fria ifrån vedermödor äro de till sin död,  och deras hull är frodigt.

A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

 De komma icke i olycka såsom andra dödliga  och varda icke plågade såsom andra människor.

Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

 Därför är högmod deras halsprydnad,  våld den klädnad som höljer dem.

A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

 Ur fetma skåda deras ögon fram,  deras hjärtans inbillningar hava intet mått.

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

 De håna och tala förtryck i sin ondska;  med höga åthävor tala de.

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

 Med sin mun stiga de upp i himmelen,  och deras tunga far fram på jorden;

Azért fordul az ő népe ide, hogy tele *pohár* vizet szürcsölnek;

 därför vänder sig deras folk till dem  och super så in vattnet i fulla drag.

És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

 Och de säga: »Huru skulle Gud kunna veta det?  Skulle sådan kunskap finnas hos den Högste?»

Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

 Ja, så är det med de ogudaktiga;  det går dem alltid väl, och de växa i makt.

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

 Sannerligen, förgäves bevarade jag mitt hjärta rent  och tvådde mina händer i oskuld;

Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

 jag vart dock plågad hela dagen,  och var morgon kom tuktan över mig.

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

 Om jag hade sagt: »Så vill jag lära»,  då hade jag svikit dina barns släkte.

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

 När jag nu tänkte efter för att begripa detta,  syntes det mig alltför svårt,

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

 till dess jag trängde in i Guds heliga rådslut  och aktade på dess ände.

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

 Sannerligen, på slipprig mark ställer du dem,  du störtar dem ned i fördärv.

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

 Huru varda de ej till intet i ett ögonblick!  De förgås och få en ände med förskräckelse.

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, *úgy *veted meg képöket.

 Såsom det är med en dröm, när man vaknar, o Herre,  så aktar du dem för intet, såsom skuggbilder, när du vaknar.

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

 När mitt hjärta förbittrades  och jag kände styng i mitt inre,

Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

 då var jag oförnuftig och förstod intet;  såsom ett oskäligt djur var jag inför dig.

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

 Dock förbliver jag städse hos dig;  du håller mig vid min högra hand.

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

 Du skall leda mig efter ditt råd  och sedan upptaga mig med ära.

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

 Vem har jag i himmelen utom dig!  Och när jag har dig, då frågar jag efter intet på jorden.

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

 Om än min kropp och min själ försmäkta,  så är dock Gud mitt hjärtas klippa  och min del evinnerligen.

Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

 Ty se, de som hava vikit bort ifrån dig skola förgås;  du förgör var och en som trolöst avfaller från dig.

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

 Men jag har min glädje i att hålla mig intill Gud;  jag söker min tillflykt hos Herren, HERREN,  för att kunna förtälja alla dina gärningar.