Psalms 30

30:1

Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

En psalm, en sång av David, vid templets invigning.

30:2

Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

Jag vill upphöja dig, HERRE, ty du har dragit mig ur djupet, du har icke låtit mina fiender glädja sig över mig.

30:3

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

HERRE, min Gud, jag ropade till dig, och du helade mig.

30:4

Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

HERRE, du förde min själ upp ur dödsriket, du tog mig levande ut från dem som foro ned i graven.

30:5

Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.

Lovsjungen HERREN, I hans fromme, och prisen hans heliga namn.

30:6

Mert csak pillanatig *tart* haragja, *de* élethossziglan jóakarata; este bánat száll be *hozzánk,* reggelre öröm.

Ty ett ögonblick varar hans vrede, men hela livet hans nåd; om aftonen gästar gråt, men om morgonen kommer jubel.

30:7

Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

Jag sade, när det gick mig väl: »Jag skall aldrig vackla.»

30:8

Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

HERRE, i din nåd hade du gjort mitt berg starkt; men du fördolde ditt ansikte, då förskräcktes jag.

30:9

Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

Till dig, HERRE, ropade jag, och till Herren bad jag:

30:10

Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

»Vad vinning har du av mitt blod, eller därav att jag far ned i graven? Kan stoftet tacka dig, kan det förkunna din trofasthet?

30:11

Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

Hör, o HERRE, och var mig nådig; HERRE, var min hjälpare.»

30:12

Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. * (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. *

Då förvandlade du min klagan i fröjdesprång; du klädde av mig sorgens dräkt och omgjordade mig med glädje. [ (Psalms 30:13) Därför skall min ära lovsjunga dig, utan att tystna; HERRE, min Gud, jag vill tacka dig evinnerligen. ]