Psalms 22

Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

För sångmästaren, efter »Morgonrodnadens hind»; en psalm av David.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

 Min Gud, min Gud,      varför har du övergivit mig?  Jag brister ut och klagar,      men min frälsning är fjärran.

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

 Men Gud, jag ropar om dagen,      men du svarar icke,  så ock om natten,      men jag får ingen ro.

Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

 Och dock är du den Helige,  den som tronar på Israels lovsånger.

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

 På dig förtröstade våra fäder;  de förtröstade, och du räddade dem.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

 Till dig ropade de och blevo hulpna;  på dig förtröstade de och kommo icke på skam.

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

 Men jag är en mask,      och icke en människa,  till smälek bland män,      föraktad av folket.

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

 Alla som se mig      bespotta mig;  de ia upp munnen,      de skaka huvudet:

Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

 »Befall dig åt HERREN!      Han befrie honom,  han rädde honom,      ty han har ju behag till honom.»

Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, *és *biztattál engem anyámnak emlőin.

 Ja, det var du som hämtade mig ut ur moderlivet  och lät mig vila trygg vid min moders bröst.

Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

 På dig är jag kastad allt ifrån modersskötet;  du är min Gud allt ifrån min moders liv.

Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

 Var icke långt ifrån mig,      ty nöd är nära,      och det finnes ingen hjälpare.

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

 Tjurar i mängd omgiva mig,  Basans oxar omringa mig.

Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

 Såsom glupande och rytande lejon  iar man upp gapet mot mig.

Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

 Jag är lik vatten som utgjutes,  alla mina leder hava skilts åt;  mitt hjärta är såsom vax,  det smälter i mitt liv.

Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

 Min kraft är förtorkad och lik en lerskärva,  min tunga låder vid min gom,  och du lägger mig i dödens stoft.

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

 Ty hundar omgiva mig;  de ondas hop har kringränt mig,  mina händer och fötter hava de genomborrat.

Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek *s* bámulnak rám.

 Jag kan räkna alla mina ben;  de skåda därpå, de se med lust på mig.

Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

 De dela mina kläder mellan sig  och kasta lott om min klädnad.

De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

 Men du, HERRE, var icke fjärran;  du min starkhet, skynda till min hjälp.

Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

 Rädda min själ från svärdet,  mitt liv ur hundarnas våld.

Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

 Fräls mig från lejonets gap.  Ja, du bönhör mig och räddar mig undan vildoxarnas horn.

Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

 Då skall jag förkunna ditt namn för mina bröder,  mitt i församlingen skall jag prisa dig:

Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

 I som frukten HERREN, loven honom;  ären honom, alla Jakobs barn,  och bäven för honom, alla Israels barn.

Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

 Ty han föraktade icke den betrycktes elände  och höll det icke för en styggelse;  han fördolde icke sitt ansikte för honom,  och när han ropade, lyssnade han till honom.

Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

 Genom dig skall min lovsång ljuda      i den stora församlingen;  mina löften får jag infria      inför dem som frukta honom.

Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

 De ödmjuka skola äta och bliva mätta,  de som söka HERREN skola få lova honom;  ja, edra hjärtan skola leva evinnerligen.

Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

 Alla jordens ändar skola betänka det      och omvända sig till HERREN.  Hedningarnas alla släkter      skola tillbedja inför dig.

Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

 Ty riket är HERRENS,      och han råder över hedningarna.

Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

 Ja, alla mäktiga på jorden      skola äta och tillbedja;  inför honom skola knäböja      alla de som måste fara ned i graven,  de som icke kunna behålla      sin själv vid liv.

Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. * (Psalms 22:32) Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! *

 Kommande ättled skola tjäna honom;  man skall förtälja om Herren för ett annat släkte. [ (Psalms 22:32)  Man skall träda upp och förkunna hans rättfärdighet,  ja, bland folk som skola födas att han har gjort det. ]