Psalms 138

Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

Av David.  Jag vill tacka dig av allt mitt hjärta;  inför gudarna vill jag lovsjunga dig.

Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

 Jag vill tillbedja, vänd mot ditt heliga tempel,  och prisa ditt namn      för din nåd och sanning,  ty du har gjort ditt löftesord stort  utöver allt vad ditt namn hade sagt.

Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő *támadt.*

 När jag ropade, svarade du mig;  du gav mig frimodighet, och min själ fick kraft.

Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

 HERRE, alla jordens konungar skola tacka dig,  när de få höra din muns tal.

És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

 De skola sjunga om HERRENS vägar,  ty HERRENS ära är stor.

Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

 Ja, HERREN är hög, men han ser till det låga,  och han känner den högmodige fjärran ifrån.

Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

 Om ock min väg går genom nöd,      så behåller du mig vid liv;  du räcker ut din hand till värn      mot mina fienders vrede,  och din högra hand frälsar mig.

Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

 HERREN skall fullborda sitt verk för mig.  HERRE, din nåd varar evinnerligen;  övergiv icke dina händers verk.