Psalms 130

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

En vallfartssång.  Ur djupen ropar jag till dig, HERRE.

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

 Herre, hör min röst,  låt dina öron akta på      mina böners ljud.

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

 Om du, HERRE, vill tillräkna missgärningar,      Herre, vem kan då bestå?

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

 Dock, hos dig är ju förlåtelse,      på det att man må frukta dig.

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

 Jag väntar efter HERREN,      min själ väntar,      och jag hoppas på hans ord.

*Várja* lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

 Min själ väntar efter Herren      mer än väktarna efter morgonen,      ja, mer än väktarna efter morgonen.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

 Hoppas på HERREN, Israel;      ty hos HERREN är nåd,  och mycken förlossning är hos honom.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

 Och han skall förlossa Israel      från alla dess missgärningar.