Psalms 104

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
 Lova HERREN, min själ.  HERRE, min Gud, du är hög och stor,  i majestät och härlighet är du klädd.
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
 Du höljer dig i ljus såsom i en mantel,  du spänner ut himmelen såsom ett tält;
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
 du timrar på vattnen dina salar,  molnen gör du till din vagn,  och du far fram på vindens vingar.
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
 Du gör vindar till dina sändebud,  eldslågor till dina tjänare.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
 Du grundade jorden på hennes fästen,  så att hon icke vacklar till evig tid.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
 Med djupet betäckte du henne såsom med en klädnad;  uppöver bergen stodo vattnen.
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
 Men för din näpst flydde de;  för ljudet av ditt dunder hastade de undan.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
 Berg höjde sig, och dalar sänkte sig,  på den plats som du hade bestämt för dem.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
 En gräns satte du, som vattnen ej fingo överskrida,  så att de icke åter skulle betäcka jorden.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
 Du lät källor flyta fram i dalarna,  mellan bergen togo de sin väg.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
 De vattna alla markens djur,  vildåsnorna släcka i dem sin törst.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
 Vid dem bo himmelens fåglar,  från trädens grenar höja de sin röst.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
 Du vattnar bergen från dina salar,  jorden mättas av den frukt du skapar.
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
 Du låter gräs skjuta upp för djuren  och örter till människans tjänst.  Så framalstrar du bröd ur jorden
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
 och vin, som gläder människans hjärta;  så gör du hennes ansikte glänsande av olja,  och brödet styrker människans hjärta.
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
 HERRENS träd varda ock mättade,  Libanons cedrar, som han har planterat;
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
 fåglarna bygga där sina nästen,  hägern gör sitt bo i cypresserna.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
 Stenbockarna hava fått de höga bergen,  klyftorna är klippdassarnas tillflykt.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
 Du gjorde månen till att bestämma tiderna;  solen vet stunden då den skall gå ned.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
 Du sänder mörker, och det bliver natt;  då komma alla skogens djur i rörelse,
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
 de unga lejonen ryta efter rov  och begära sin föda av Gud.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
 Solen går upp; då draga de sig tillbaka  och lägga sig ned i sina kulor.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
 Människan går då ut till sin gärning  och till sitt arbete intill aftonen.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
 Huru mångfaldiga äro icke dina verk, o HERRE!  Med vishet har du gjort dem alla.  Jorden är full av vad du har skapat.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
 Se ock havet, det stora ock vida:  ett tallöst vimmel rör sig däri,  djur både stora och små.
Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
 Där gå skeppen sin väg fram,  Leviatan, som du har skapat att leka däri.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
 Alla vänta de efter dig,  att du skall giva dem deras mat i rätt tid.
Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
 Du giver dem, då samla de in;  du upplåter din hand,      då varda de mättade med goda håvor.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
 Du fördöljer ditt ansikte, då förskräckas de;  du tager bort deras ande, då förgås de  och vända åter till sitt stoft igen.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
 Du sänder ut din ande, då varda de skapade,  och du förnyar jordens anlete.
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
 HERRENS ära förblive evinnerligen;  må HERREN glädja sig över sina verk,
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
 han som skådar på jorden, och hon bävar,  han som rör vid bergen, och de ryka.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
 Jag vill sjunga till HERRENS ära, så länge jag lever;  jag vill lovsjunga min Gud, så länge jag är till.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
 Mitt tal behage honom väl;  må jag själv få glädja mig i HERREN.
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
 Men må syndare försvinna ifrån jorden  och inga ogudaktiga mer vara till.  Lova HERREN, min själ  Halleluja!